Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 10. szám - A nemzetközi magánjogi visszautalás. 2. [r.]
445 bíró elvileg csak a hazai jogot, a lex fori-t veheti figyelembe.26) A bíró a törvényalkalmazási sohasem a nemzetközi magánjogi, hanoin mindi- a saját államának anyagi magánjogi szabályainak figyelembevételével kezdi és ezek szerint itéli meg legalább is a jogviszony minősítését. Ez a jog mindaddig irányadó marad, amíg olyan kapcsolópont nem merül fel, amelynek a törvényhozó kolliziós normával külföldi jogot felhivó joghatást nem tulajdonít. Ha ez a körülmény nem merül fel, irányadó marad mindvégig a biró államának a joga. A belföldi jognak tehát elvileg minden jogviszonyra kitérjedő tendenciája van. Ezzel a kiterjedő tendenciával szemben a nemzetközi magánjogi norma mindig kivételt jelent és az általános magyarázati szabályok szerint szorosan értelmezendő. Ez a szoros magyarázat jelen esetben a külföldi jog alkalmazásának a legszűkebb körre való korlátozását kívánja. Az állam nem helye/i az egész jogviszonyt a külföldi jogrendszer uralma alá. hanem csak egyes tényálláselemekre látja helyesebbnek saját joga helyett külföldi jog alkalmazását.27) Nem vehető tehát tekintetbe az egész külföldi jogrendszer, hanem csak a szóbanforgó tényállásrészre irányadó egyes szabály. A szoros értelmezés következtében ennek a külföldi jognak is a legkevesebbnek kell lennie. Arra kell tehát törekedni, hogy a jogviszony végleges eldöntéséhez a lehető legkevesebb külföldi jog alkalmazásával eljussunk. Ez pedig akkor érhető el, ha csak a külföldi anyagi szabályra van a bíró tekintettel. A külföldi kolliziós norma figyelembevételével ugyanis nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a jogviszonyra egy külföldi kolliziós norma és egy külföldi anyagi jogi szabály is alkalmazást nyerjen. így több külföldi jogszabályt kellene figyelembe venni. Ennek az elkerülése leg egyszerűbben úgy történik, hogy csak a külföldi anyagi szabályt alkalmazzuk. A kolliziós norma felállításával tehát az állam csak a külföldi anyagi szabály javára tesz kivételt saját jogának feltétlen érvényességi igénye alól. A kolliziós normának ilyen értelmezését fogadta cl az [nstitüt de Droit International is.28) Ha az állam a kolliziós normának ettől a szabályszerű értelmezésétől el akar térni és a továbbutalás követését írja elő, ezt csak kifejezett törvényi rendelkezésekkel teheti, mert a saját jog alkalmazásának korlátozását vélelmezni nem lehet. Ha tehát a törvény a vissza-, ill. továbbutalás követését előírja, azt követni kell. Ily értelmű kifejezett rendelkezés hiányában azonban a külföldi kolliziós norma figyelembevételének helye nincs. **) Szladits: A magyar magánjog vázlata, Budapest, 1935. II. 480. 1. «7) Kahn: Abhandlungen, 22. 1. - Annuaire de l'Institut de Droit International, XVIII. 145. skv. 1.