Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A nemzetközi magánjogi visszautalás. 2. [r.]

443 azonban, hogy erre a körülményre nyomatékosan rámutatunk, még nincs indokolva az egyes helytelennek minősített elméletekkel ellentétes nézet követése sem. Az eddig ismertetett meggondolások tehát a kérdés megoldásánál egyáltalában nem használhatók. Ennek a körülménynek a fő oka abban keresendő, hogy a nemzetközi magánjogi szabályok értelmezésénél az elméletek valamennyien a belső állami jog terén mozognak. A kolliziós norma értelmezése azonban ezen az alapon nem végezhető el. Az eddigi törekvések sikertelensége annak tulajdonítható, hogy a probléma nemzetközi jogi jellegét nem ismerték fel és a kolliziós norma helyes értelmét nem a nemzetközi jogból kiindulva keresték. Nemzetközi jogi szempontból a kérdés az állami törvényhozás hatáskörének a vizsgálatával közelíthető meg.20) Erre nézve pedig kétféle álláspont foglalható el. Az egyik szerint az állam bizonyos külföldi vonatkozású tényállásokat szabályozása körébe vonhat, másokat ellenben nem. A törvényhozás hatáskörének ilyen felfogása mellett a kolliziós norma a saját jogrendszer alkalmazásának körét vonja meg.21) Azt jelenti, hogy az állam meddig terjedőleg alkalmazza a saját törvényeit és melyik az a határ, amelyen túl érdektelenségét, illetéktelenségét nyilvánítja. Ennek következtében az állam által üresen hagyott szabályozatlan területre az illetékes külföldi állam jogrendszere nyomul be. Ebből pedig az következik, hogy a szóbanforgó jogviszonyra a külföldi anyagi szabályokon kívül a külföldi kolliziós norma is érvényes lesz. A visszautalás, illetve továbbutalás tehát feltétlenül figyelembe veendő. A másik nézet szerint nincs különbség az állam által szabályozható és nem szabályozható tényállások között, mert az állam hatásköre elvileg minden jogviszony szabályozására kiterjed.22) Ez a felfogás oda vezet, hogy a kolliziós norma nem a saját törvények alkalmazásának a korét vonja meg, hanem önállóon eldönti a kollizió kérdését. Ez az értelmezés szükségképen azt eredményezi, hogy a külföldi állani jogrendszere nem nyomulhat be a maga egészében a külföldi viszonylatú tényállás valamelyik részébe, hanem csak az a külföldi jogszabály vehető figyelembe, amelynek az érvényesülését az állam megengedi. A törvényhozás hatáskörének ilyen értelmezése mellett is lehetséges, hogy a visszautalást kenetni kell. mert az állam előírhatja a külföldi kolliziós norma alkalmazását, de megleheti azt is. hogy " Grasetti: La dottrina del rinvio. Riv. di dir. int. 1934. 351. 1. 21) Bar: Die Rückverweisung im internationalen Privatrecht. Zeitichríft für int. Pr. und Strafr. 8. kot. 178. 1. 22) Szászy: Az államok közötti utódlás elmélete, Budapest, 1928. 620. I. \ erdross: Régies générales du droit international de la paix. Cours, 1929—V 351. 1.