Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A pénzügyi jog rendszere

434 az adózónak existenciális érdekeit sértheti, mégis az említett érdekek védelme elsősorban attól függ, hogy a szolgáltatás helyesen van-e megállapítva. Ennek a célnak elérését szolgálják i különböző jogorvoslati lehetőségek s ezek között főképen az, hogy a szolgáltatások meghatározása nagyobbrészben végsőfokon a kincstár és adózók befolyásától teljesen független közigazgatási bíróság hatáskörébe juthat. A pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó jogszabályok fontosságát s a szűkebb értelemben vett pénzügyi közigazgatási joghoz való viszonyát jól láthatjuk, ha meggondoljuk: mennyivel fontosabb a kincstár és adózó szempontjából, hogy az adót milyen összegben vetik ki, mint az, hogy az előírás lajstrom, ügyirat, vagy változási jegyzék útján történik-e. A pénzügyi jog rendszerének második fejezete az első részben szabályozott szolgáltatás meghatározásának és teljesítésének hatályosítását célzó jogtételeket foglalja magában. Normális esetben a szolgáltatás végső megállapítása után a teljesítés követke-y zik. Mindazok az esetek, melyekben a szolgáltatást az adózó nem teljesíti, hanem a szolgáltatási kötlezettség más módon — például behajthatatlanság vagy elévülés címén való törléssel, elengedéssel — szűnik meg: a pénzügyi cél meghiúsulását jelentő kivételeknek tekinthetők. A kívánatos és helyes társadalmi, gazdasági viszonyok között az általános jelenség: a szolgáltatás fizetése. Abban az esetben, amelyben az adózó az esedékesség időpontjában önként nem teljesít, kerül sor a szolgáltatás kényszer útján való behajtására. Ennek első fázisa, a megintés, voltaképen a pénzügyi közigazgatási jogba tartozik. Következő fázisai azonban más jellegű jogszabálycsoportba esnek. A végső fokon jogerősen megállapított szolgáltatás esedékességének időpontjában az államnak (közjogi) igénye keletkezik a/ adózó jövedelmének vagy vagyonának egy részére. S ha az adózó nem teljesíti önként a szolgáltatást, az állam az igényét kényszereszközzel realizálja. A foglalás, melynek során az állam birtokába veszi az adózó vagyonának egy részét — meghagyva őt annak bírlalatában —, vagy a szolgáltatás pénzben kifejezett összegének az adózó ingatlanára való jelzálogjogi bekebelezése, a lefoglalt ingó vagy ingatlan elárverezése: mindezek a jogi tények s az őket rendező jogszabályok Takács szerint a pénzügyi vagyonjog részét alkotják. Nézetünk szerint ez a joganyag, mely a hatályosító jogszabályok csoportjában a ,,behajtási jog"-ot tartalmazza, bár hasonló a magánjog megfelelő részéhez, azzal mégsem tekinthető azonosnak. Az eltérések rendszerint a pénzügyi jogviszony céljára vezethetők vissza. Igaz viszont, hogy a jogszabályokat alkalmazó eljárási szervek között a közigazgatási hatóságok mellett a polgári bíróságok is szerephez jutnak. A hatályosító jogszabályok másik csoportja a pénzügyi büntetőjogban található rendelkezésekből áll. Ezek a jogszabá-