Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Az 1848:III. törvénycikkben foglalt magyar államtanács kérdése

427 mészetesen az alkotmányos alapon nyugvó magyar jogállam szellemének megfelelőleg a kancelláriának egyenes folytatása letl volna, ezt legjobban az 1848:111. t.-c. 22. §-a bizonyítja, amely a magyar királyi udvari kancellária tanácsosait az államtanácsba kívánja áttenni, kivéve azt a két tanácsosi, akit a király személye mellett működő miniszter mellé rendeltek (20. §.i. Nagy jelentőségű a törvény 21. §-ának az a rendelkezése is, amely a királyi előjogok gyakorlását (király számára fenntartott tárgyak) magyar államtanácsosok és ezek alá rendelt személyzet közreműködéséhez köti (egyházi főméltóságok kine\ zése, nemesség, címek, rangok adományozása, kegyelmi jog gyakorlása, stb.). A felállítás elrendelésén kívül azonban a törvényben az államtanácsra nézve közelebbi rendelkezéseket nem találunk. A kérdés rendezését a törvény a legközelebbi országgyűlésre hagyta. Szinte azt mondhatnók, hogy a törvényjavaslat megszerkesztői előtt csak az eszme lebegett, amelynek megtestesítésére az események hatalmas áradatában nem is gondolhattak. (A 48-as törvények különben is csak a magyar jogállam alkotmányának alapelveit fektették le, de e mellett több kérdést nyitva hagytak s a feleletadás későbbi időre maradt volna.) Ilyen volt még pl. a felelős minisztérium és a nádor viszonya, amely mai napig is teljesen megoldatlan kérdés. Az államtanács szervezetének és hatáskörének pontos meg határozásáról 48-ban már azért sem lehetett szó, mert — mint a király és rendek között lefolyt iratváltásból megállapítható (L. Orsz. Levéltár, Az 1848:111. torvénycikket megelőző iratváltás) — az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a király egy ilyen magyar tanácsosokból álló és magyar földön székelő legfőbb konzultatív szerv létesítéséhez hozzájárul-e. A 48-as időkben a rengeteg hiányosság pótlása egyszerre nem mehetett végbe. A törvényjavaslatok egymás után születtek (sokszor minden elökészílés nélkül). A rendek túlontúl eleget akartak tenni a nádorhoz 1848. március 17-én intézett királyi kézirat ama felszólításának, hogy a miniszterek hatáskörére vonatkozó és egyéb törvényjavaslatok a karok és rendek által „terveztessenek" és „további elhatározása elé minél előbb terjesztessenek''. (L. Orsz. Levéltár. Az 1848:111. törvénycikkel megelőző irat váltás.) A törvényjavaslat készítés gyors üteméi mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy a felelős minisztériumra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban a rendek még további három törvényjavaslatot letárgyaltak. Az említett javaslatban a rendek magyar álladalmi tanács felállítását kívánták. Ez azonban a kancellária halálát és a magyar ügyekben való tanácsadás önállóságát jelentette volna. A király úgy látszik erről hallani sem akart, mert a karokhoz és rendekhez intézett március 28-i királyi leirat a kancellária hatáskörét fenntartja. („Azok a tárgyak, amelyek a királvi kancellária hatásköréhez tartoznak, háromfélék legye-