Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Az 1848:III. törvénycikkben foglalt magyar államtanács kérdése

425 rummá csak 1859-ben lett, ami az alkotmányos uralomra való áttérésnek volt a következménye. Ha sonló nevű intézmények létezlek már ebbén az időben az egyes német és skandináv államokban is, amelyek hasonló céllal létesültek, mint a francia vagy az olasz államtanács, de ezek az alkotmányos uralomra való áttérés után sem léptek arra az útra. amelyre a francia és az olasz államtanács, mert a közigazgatási bíráskodást a legfőbb konzultatív szervtől függetlenül szervezték meg. Lényeges különbség egyfelől a francia és az olasz, másfelől a német és skandináv államokban létesített államtanácsok között, hogy az előbbiek konzultatív funkciójukat azzal hangsúlyozzák ki, hogy a minisztereknek üléseiken való aktív közreműködését kizárják, addig az utóbbiak a minisztériumnak (minisztertanácsnak)> szakértő köztisztviselőkkel való kiegészíté sét jelentik. így pl. a szász alkotmány lehetővé tette a királynak, hogy a minisztérium kibővítésével véleményezés céljából államtanácsot alakítson. Ez állandó szerv volt ugyan, de tagjainak jogállása szabályozva nem volt és ezek a közhivatalnokokra vonatkozó kötelességek betartására sem voltak kötelezve. (L. Mayer: Das Staatsrecht des Königreichs Saohsen, 1909.) Az 1817-ben létesített bajor államtanács szintén csak a minisztérium kibővítése volt, de tagjainak jogállását az idők során a törvények rész letesen szabályozták. Mind a szász, mind a bajor államtanács legfőbb véleményező szervként működött, amely által a király „a legfőbb államügyeket fontolóra vette". (L. Seydel: Bayerisches Staatsrecht, 1913.) Hasonló szervezetük és feladatuk volt más német államokban, valamint az egyes skandináv államokban létesült államtanácsoknak is. Az osztrák államtanács 1848-ig állott fenn és a császári abszolutizmusnak volt a letéteményese. Itt történt a monarchia összes államainak egységes elvek szerinti igazgatása. A belső igazgatással összefüggő minden fontosabb ügyben, mielőtt az a császárhoz jutott, ez készített javaslatot. Az elmondottakból következik, hogy az államtanácsi rendszernek két típusa van. Az egyik a francia típus, amely a konzultáció és közigazgatási bíráskodás céljait szolgálja; ennek szervezetétől és hatáskörétől különbözik a német. A német államtanácsok egyedüli feladata a konzultáció. Felmerül a kérdés, vájjon az 1848:111. t.-c. állal létesített magvai' államtanács belesorozható-e a két típus valamelyikébe? Kétségtelenül az államtanács felállításával a magvar törvényhozásnak az volt a célja, hogy egy legfőbb konzultatív szerv létesüljön. Szervezetére nézve azonban a törvény nem ad nekünk útmutatást. Nem tudjuk meg belőle, hogy a mi államtanácsunk a franciához hasonlóan csak államtanácsosokból álló és a közigazgatás,! támogató, avagy a minisztérium kibővítéseiként jelntkező s a király mellett levő legfőbb konzultatív szervként működött volna. Valószínű, hogy a javaslat megszerkesztő! előtt külföldi példák lebegtek. A törvény