Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Az 1848:III. törvénycikkben foglalt magyar államtanács kérdése

424 nak tekinthető egy ilyen szerv, amely bevilágítja az egész köz igazgatás működési terrénumát, hogy a közigazgatásnak egyre bonyolultabb szervezetében zavarok ne álljanak elő. 1 Az Európában létesült államtanácsoknak egészen különleges alakja a francia államtanács5), amely a mintát szolgáltatta mind az olasz, mind a spanyol államtanács létesítésénél. Bármilyen nagy ellentét is volt a forradalom és az ancien régime államrendszere között, a mai francia irodalom álláspontja szerint (Hauriou, Berthélemy stb.) a Conseil d'État egészen kétségtelenül az ancien régime alatt létesült Conseil du Roi folytatásának tekinthető. Már a Lajosok alatt felmerült a szüksége annak, hogy egy olyan szervet létesítsenek, amely a közigazgatás irányításában a királyt támogatja. A Conseil du Roi kebelében létesült különböző tanácsok azonban nemcsak szakvéleményeket adtak, hanem egyes közigazgatási jogviták megoldásában is (természetesen csak konzultatíve) közreműködtek. A forradalom VIII. évének frimaire 22-i alkotmánya által létesített államtanács elsősorban konzultáció céljából alakult: a törvény azonban feladatává tette azoknak a „nehézségeknek'" a megoldását is, amelyek közigazgatási téren felmerültek. Noha itt már a közigazgatási bíráskodásról említés történik, ez épen úgy, mint a királyság alatt, továbbra is konzultáció alakjában történt s így nem volt semmi akadálya annak, hogy a közigazgatási és a közigazgatási birói funkciók együttmaradjanak. Csak az 1872. május 24-i tör vény volt az, amely az államtanács önálló birói joghatóságát kimondotta s ettől kezdve a közigazgatási és közigazgatási birói funkciók együtt-tartása már csak történeti okokra vezethető viszsza. Az olasz államtanács fejlődése kezdetben a francia minta alapján haladt. A mai olasz államtanács magva a Károly Albert által létesített szárd államtanács volt. Noha Károly Albert kezdetben abszolút uralkodó volt, az egyéni jogok védelmét és a közigazgatási centralizációt hirdető francia forradalmi törvényhozás alól nem vonhatta ki magát az államszervezet berendezésében. „Itália kardja" arra törekedett, hogy a közigazgatásnak egységes elvi irányítást adjon. Az 183l-es ediktum bevezetésében mondja. „Különböző tanácsok léteznek és segítik véleményükkel trónunkat, de nem lévén közöttük összeköttetés: a célok ellentétessége szülemlik meg, ami a jó irányításra és a dolgok kedvező intézésére veszélyes . . ." Szerinte az egységes irányításra csak egy központi szerv: az államtanács képes. Az olasz államtanács azonban csak konzultatív szerv volt s kontenciózus ügyek megoldásában még konzultatíve sem működött közre. Közigazgatási birói fó*) L. részletesen a szerzőnek A francia és olasz államtanács szervezete és működése c. munkáját; Budapest, 1937. Magyar Közigazgatástud. Intézet. 144 1. I