Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Dr. Láng-Miticzky Ernő, a budapesti kir. itélőtábla székgfoglaló beszéde

416 Közvetlem elődöm Degré Miklós Őexellentiájának neve pedig még közelről érinti a teljes ülés minden egyes tagjának szívét is, mert lebilincselően kedves modorával, szeretetreméltó egyéniségével, óriási munkabírásával, és tündöklő értékével összeforrott kedves bírótársaim mindnyájatoknak ragaszkodó lelkével. Érzem és tudom, hogy nemcsak a kir. ítélőtáblának, hanem az idetartozó bírói testületek minden egyes tagjának is őszinte fájó érzését váltotta ki az ő távozása, s magamba szállva, tépelődik lelkem, vájjon gyarló képességeimmel az ő nagyságát képes leszek-e megJközlíteni. Munkatervem a lehető legegyszerűbb. Teljesíteni fogóin kötelességemet. Hűen és lelkiismeretesen. Most letett hivatali esküm pedig magában foglalja minden itélőbírónak egységes és örökké változatlan célkitűzését. Félelmet és gyűlöletet félretéve, részrehajlatlanul igazságot fogunk . szolgáltatni. Azt pedig, hogy az igazságot osztó ítéletnek ideális szempontból minőnek kell lennie, a budapesti Tabula Regia előtt nekem nem kell vázolnom, mert ennek a magas testületnek minden egyes tagja hivatása magaslatán áll, és az Ítélkezés minősége tekintetében az erre leghivatottabb fórum: a magyar királyi Kúria is mindég nagy elösmeréssel emlékezik meg a budapesti kir. ítélőtábla döntései felől. Tudja ennek a főbíróságnak minden egyes tagja, hogy az ítélet nem lehet puszta és rideg bírói rendelkezés. Nem lehet parancs, amely a vitás jogot hatalmi szóval dönti el, hanem a szó nemes értelmében vett ítélet az, amikor a bírónak szívét átjárja az előtte levő probléma és emberszerető lelkének minden energiáját belevivén munkájába, ezektől az érzésektől áthatott pszihéjéből robban ki a döntés, mely kérlelhetetlen szigorral sújt az igazi bűnös felé, de megérti a menthető emberi tévedéseket is. Kezünkben a törvénykönyvvel mi nap-nap mellett az élet változatos problémái felett vagyunk hivatottak bírálatot mondani, s végeredményben dönteni embertársaink sorsa felett. Hivatásának gondterhes volta mellett a bíró egyénisége általában komor jelleget ölt. És a külvilág sokszor hajlandó a bírót zordnak és ridegnek tartani, aki érzéstelenül szemléli az alatta morajló hullámok küzdelmét. Ezzel szemben a magyar bíró, ha külsőleg nem is árulja el, együtt örvend és együtt bánkódik az Ítélőszéke előtt álló embertársaival. És bár politikával nem foglalkozik, lelkének és szívének minden atomjával együtt sir és együtt remél együtt szenved és együtt álmodik a sorsverte magyar nemzettel. A honszerelem nem politika.