Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Dr. Töreky Géza, a m. kir. Kúria elnökének székfoglaló beszéde

413 oltalmai követel az állam és a társadalom mindent felülmúló érdeke, melyet a bírónak megéreznie, felismernie és érvényre juttatnia kell. Ennek a feladatának a magyar bíróság — úgy a polgári, mint a büntető bíróság a legutóbbi ilyen szomorú alkalommal is közmegnyugvást és általános elismerést keltő módon tett eledel. A forradalmi megmozdulások elnyomása és megtorlása után a gazdasági válságok és megrázkódtatások idején, a polgári bíróságok megtalálták az egyéni méltányosságnak és az állami és nemzeti érdekeknek megfelelő utat és megoldásokat és igy orvosolták a normális időkre szabott jogszabályok természetszerű hiányosságát, amivel tulajdonkép a törvélivhozás feladatkörét is betöltötték. Ezek a most vázolt érzések és gondolatok vezéreltek eddig és fognak vezetni ezután is. Kzekből az ideálokból nem ábrándultam ki soba. Nem ábrándultam ki akkor sem, amikor Magyarországon megszűnt a jog uralma, megszűnt a bíróságok működése és ezzel megszűnt az állam élete is. Törbetetlenül hittem, hogy a nemzet életereje legyőzi a káotikus állapotokat és úrrá lesz rajtuk. És hogv ez egyáltalán bekövetkezhetett és valóban be is következett, annak alapja abban a sorsdöntő eseményben volt. hogy a nemzet az ő életfenntartó ösztönével azt választotta és tette meg fejéül, aki az anarchia helyébe visszaállította a jog uralmát és ezzel a megmaradt országból újra államot alkotott. A magyarság fölemelkedésének máskor is ez volt az útja. ' Alig egy fél évszázaddal előbb a régi magyar táblabírák prototypusa Deák Ferenc döntötte meg az idegen önkényuralmat a jog és az igazság fegyvereivel. A török hódoltság alatt pedig Werbőczy István Hármaskönyve tartotta fenn és hozta át — részben mindmáig — a magyarság életének megszokottt jogi rendjét, soha el nem vitatható, felbecsülhetetlen szolgálatot téve ezzel nemzetének, a nemzeti együvé tartozás és együtt maradás eszméjének. Az a küzdelem és az a harc, melyet a sors a mi nemzedékünkre méri, korántsem ért még végei. Ennek a küzdelemnek vagyunk mi is részesei, mint az állam bírói hatalmának a letéteményesei. Nekünk h'hát élő, eleven és erejében el nem lankadó, igazságszolgáltatásra van szükségünk. Ennek pedig szükségszerű kísérője a bírói fellépés és elhatározás — céltudatos erélyessége is — ahol az a helyénvaló és célravezető — annak kellő szigorúsága. Az igazságszolgáltatás — különösen a büntető igazságszolgáltatás — tevékeny és erélyes voltának ellanyhulása mindig az állami hal alom gyengülésének volt és marad is a jele. Ezt leghamarabb az állam ellenségei veszik észre, akik sietnek ezt az