Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Dr. Töreky Géza, a m. kir. Kúria elnökének székfoglaló beszéde

414 irányzatot felkarolni és ezt az emberiesség és a civilizáció diadalaként magasztalják. Nyilvánvaló, hogy a mi országunknak nem ilyen mindent megértő és mindent megbocsátó, hanem — újból és újból hangoztatom ezt — a legfőbb közösség: az állam és a nemzet érde keit és ami ezzel együtt jár: a derék, a jóhiszemű, a dolgos, a hazafias, a törvénytisztelő emberek jogos érdekeit következetesen és keményen védő, illetve érvényre juttató bíráskodásra van szüksége. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a bíróság felelős azért a halásért, amelyet intézkedése kelt és felelős azért az eredményért, amelyet határozatai előidéznek. Nemcsak a felek jogviszonyainak rendezéséből nap-nap mellett összetevődő és kialakuló, majd általánossá váló véleményekre gondolok itt, hanem inkább az egyének és a köz szempontjából egyaránt fontos arra a hatásra, melyet a birói intézkedések egyrészt a társadalomellenes és államellenes emberek sokaságára, egyes ilyen társadalmi osztályokra és azok további magatartására, másrészt a társadalomhoz és az államhoz hű rétegekre gyakorolnak: — vajon amazokat sarokba szorítják és elcsöndesítik-e, ezekben pedig a biztonság érzetét gerjesztik-e és beléjük erőt öntenek-e. Mindig többet ér a jogaikban megsértett és a bíróság útján elégtételhez jutott emberek csendes elismerése és bizalma, mint a jogsértők, a bűnösök és a velük együttérzők hangos ujjongása. De fölöttébb fontos a kifelé keltett hatásnak és a kifelé okozott eredményeknek a biróságra való visszavetődése is. Ennek egyik legszebb és legörvendetesebb példája az a mély benyomás volt, melyet a bíróságoknak — ugy a polgári, mint a büntető bíróságoknak — a háborús, a forradalmi és az ezt követő válságos időkben tanúsított magatartása a közönség körében keltett. Ahhoz azonban, hogy ez a kedvező benyomás, illetve közvélemény állandósuljon, szükség van arra, hogy a bíróság szabadon fejthesse ki a maga hivatásszerű működését. Nemcsak a bíróság éltető levegőjéről a bírói függetlenségről van itt szó, melyet nálunk senki sem akar, vagy legalább is nem mer érinteni, mert hiszen az féltve őrzött kincse mindenkinek. Gyakorlatilag sokkal inkább a birói Ítélkezés szabadságának a kérdése lép itt előtérbe, amely nélkül a bíróság nem intézheti el közmegnyugvásra az elébe vitt ügyeket. Különösen a büntető biró kezének a formális, perrendi szabályok okozta megkötöttségétől való szabaddá tételére gondolok itt, — arra a bíróéra, akit gyakran illetnek meg nem érdemelt szemrehányásokkal az ügyek minden irányban való elintézésének elmaradásáért, holott ebben nem ő, hanem az a jogrendszer a hibás, amely alaki okokból — különösen a felső bíróságoknál — útját állja az anyagi igazság teljes és az eset minden vonatkozásában való érvényesülésének. Ezért hangoztattam eddig i>