Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Dr. Töreky Géza, a m. kir. Kúria elnökének székfoglaló beszéde

412 Aki előtt a biró munkája, maga a bíráskodás ilyen magas, illetve legmagasabb piedeszfálon áll, annak nincs (kétsége a felől, hogy az igazságügyi adminisztrációnak is mindenkor a bíráskodás szolgálatában kell állania. Az a meggyőződésem, hogy az egész igazságügyi apparátusnak — és így az igazságügyi igazgatásnak is — abban van a létjogosultsága és végső célja, hogy előmozdítsa és biztosítsa bölcs, igazságos és megnyugtató bírói ítéletek megszületését. Ilyen értelemben fogom föl adminisztratív hatáskörömet, illetve annak gyakorlását. Hiszem, hogy egyek vagyunk ebben a felfogásban és egyek vagyunk a hivatásunk lényegét illető felfogásunkban is. Meg kell lenni egy mindent átható közös gondolatnak, amely ugyanegy irányban viszi előre és a legmagasabb érdekű döntő kérdésekben egységbe kovácsolja a bírákat és a bíróságokat és ezzel megadja nekik azt a közös karakter indelebilet, amely jellemzi a bíróság fellépését, döntésének pedig tekintélvt ad és tiszteletet parancsol. Mikor a farizeusok Jézust megkísértették, megkérdezték Tőle, mi a legfőbb jó. A válasz az volt: Istent szeretni. Arra a további kérdésre, miért az a legfőbb jó, azt a választ kapták: azért, mert aki Isteni mindenek felett szereti, az teljesíti Istennek minden parancsolatát. Amint tehát a hivő ember vallási életén át kell vonulnia Isten szeretetének, éppúgy szüksége van a legmagasabb világi közösség: az állam szolgálatára rendelt embernek — tehát a bírónak is — olyan erőre, amely állandó irányt szab munkájának és amely állandóan készteti és lelkesíti, hogy ebben az irányban haladjon. Ez az erő annak a biztos tudatában áll, hogy a biró munkája az állami és nemzeti élet egyik legfontosabb funkciója, — amivel együttjár az a szilárd meggyőződés, hogy a hivatása magaslatán álló birói munkásság nélkül nincs meg a zavartalan rendje és nyugalma sem az állam, sem a társadalom életének, sem semmiféle jó indulatú, jó irányú emberi vállalkozásnak. A birói hivatás magasrendűségének ez a tudata és teljes átérzése tudja csak felemelni a bírót arra a magaslatra, ahol már felette áll az emberi érdekek ezerféle összeütközésének, az egyes emberek viaskodásának ép úgy, mint a nagy emberi tömörülések, egyesülések, szervezetek és pártok harcainak. Csak ezen a magaslaton állva lehet meglátni és felismerni azt a legfőbb állami és nemzeti érdeket, amelyet a biró munkájának is szolgálnia kell. Nyilvánvaló, hogy normális ibékés időkben az igazságszolgáltatásnak a maga mindennapi, közönséges medrében történő lefolyásában ezek a szempontok kevésbbé lépnek előtérbe. Ha azonban komoly támadások érik az állam és a társadalom rendjét vagy ha annak törvényes vagy megszokott struktúrája inogni kezd, — akkor már határozottan és kifejezetten jelentkezik és