Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A csendestárs jogkörhiánya a betéti társaság, mint vállalattulajdonos társtagalkalmazotti nyugdíjkötelezettségének vállalásánál

246 A tudomány szemszögéből ebből a nézletből is kell érté­kelni a m. kir. Kúriának 1937. évi március hó 2. napján P. IV. 5333/1936. szám alatt hozott végitéletét. Hiányossága, hogy ki­mondotta, hogy a betéti társaságnak, mint kereskedelmi üzletet betéti társaság alakjában folytató családi társulatnak — a beh ő viszonyt illetően — a cégjegyzékbe be nem jegyzett ú. n. alap­tőkések — az e tekintetben P. IV. 2708/1930. szám alatt hozott ilélet szerint a csendes társak — is a tagjai, és a betéti társaság a szolgálattevő társasági tagok részére nyugdíjfizetési kötelezett­séget a társaság összes tagjának — közöttük az alaptőkések — a csendes társak — hozzájárulása nélkül nem vállalhat. Ennél­fogva a betéti társaság részéről idevonatkozóan kötött megálla­podás, mert a csendes társak hozzájárulása nélkül köttetett, „ha­tálytalan", mivel az ily nyugdíj fizetésére vonatkozó kötelezett­ségvállalás ,,éppúgy, mint a magánvállalatok alkalmazottai ré­szére szóló nyugdíj elvállalása ez idő szerint nem tekinthető oly ügyletnek, amely az ily vállalati alkalmazott szolgálati szerződé­sével és így a kereskedelmi üzlet vitelével rendszerint jár". A P. IV. 2708/1930. számú Ítélet szerint az ily nyugdíjfizetési kötele­zettséget vállaló ügylet oly ügylet, amely ,,a társaság rendes üzleti forgalmán túlmegy és a társaság céljához sem tartozik", követ­kezésképpen, ahhoz ,,a közkereseti és betéti társaság valamennyi tagjának beleegyezése szükséges arra való tekintet nélkül, hogy az üzletvezetés kit, vagy kiket és mi módon illet (K. T. 81., 132. §.)". Ehhezképest a P. IV. 5333/1936. sz. Ítélet szerint a betéti társaság egyetlenegy alaptőkés — csendes társ — beleegyezése nélkül idevonatkozó joghatályos kötelezettséget nem vállalhat". Nem főérvként, hanem mellékindokként kimondotta a Kú­ria (P. IV. 2708/1930. sz.), hogy a betéti társaság ,,szolgálattevői és ezek hátramaradottai részére szóló nyugdíjfizetési kötelezett­ségnek elfogadása, sőt annak általános szabályozása a betéti tár­saság kereskedelmi üzletének rendszerinti ellátáshoz tartozó ügy létnek annál kevésbbé tekinthető, mert a szolgálattevő társtagok üzleti tevékenysége nem a szolgálati szerződésen, hanem főként társasági tagsági minőségen alapulván, munkájuk jutalmazása a családi egyetemlegességnél és vállalkozói minőségüknél fogva az alaptőkeosztalékában keresendő, nem pedig a fizetésben, ami a vállalat remélt jövedelmezőségének csupán előlegezéséül tekin­tendő". Ezeknél fogva több, mint 40—45 évi szolgálat hü telje­sítése után beteges állapotban közel a hetvenéves életkorukhoz a szolgálattevő társtagok a szölgálatadó betéti társaság akarata ellenére az évek óta fizetett nyugdíjuktól elvonattak, a minden­napi szükségletük kielégítésére is szükséges nyugdíjjárandóságtól a munkaadó betéti társaság akarata ellenére elüttetve, a nyomorba döntve tehetetlenül vergődnek, ha alamizsna és könyöradomány a betéti társaság részéről ideiglenesen rajtuk nem segít. Sőt P. IV. 5333/1936. szám alatt kimondotta a Kúria pusztán csak egy csendestárs idevonatkozó kereseti kérelme folytán azt is, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents