Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - Ügyészek a spanyol jogban

186 kája, szolgálati érdemei, illetőleg képességei az adott állás betöltésére legrátermettebbnek tüntetnek fel. A legfőbb ügyész kinevezése — az igazságügyminiszter előterjesztésére — minisztertanácsi határozat alapján történik. Legfőbb ügyésszé kinevezhető: a birói és ügyészi karnalí bármelyik — ténylegesen működő, vagy nyugdíjban lévő — kiváló tagja, avagy különös érdemekkel, tekintéllyel rendelkező más jogász is, — tekintet nélkül arra, hogy állami szolgálatban volt-e vagy sem. Az államügyészség eljárását-egység és függőség jellemzi. Ezt úgy fejezik ki, hogy ,.az ügyészség egy és oszthatatlan". Kimagasló jelentősége van a spanyol ügyész ama jogosítványának, hogy polgári ügyekben is „semmisségi panasszal élhet a törvény megtartása érdekében*'. Lényegében ez a jogegység érdekében használható perorvoslatot jelenti: amelyet a spanyol ügyész a polgári bíróságnak is bármely törvénysértő) jogerős határozata ellen előterjeszthet. Az ilyen ügyészi perorvoslat folytán hozott határozat azonban elvben csak a bíróságokra kötelező; tehát a birói gyakorlat irányítására szolgál; az érdekelt felekre nézve viszont semmiféle joghatállyal nem bír. A spanyol ügyész a jogrend őre; ehhez képest őt méltán nevezik ,,a törvény ügyvédjének". Szerzőnek e jeles tanulmányát a Magyar Jogászegylet összehasonlító jogi szakosztálya értekezései sorozatában adja ki. Felhívjuk arra olvasóink figyelmét — főleg két szempontból. Az egyik az, hogy szerző tanulmánya a magyar jogász számára, — aki szeret csonka hazánk határain túl is tekinteni, — máshelyütt alig hozzáférhető jogi anyagot tartalmaz. A másik szempont pedig, hogy most, amidőn minden élni kivánó civilizált országban a nemzeti jogeszme kultusza kerekedik felül, Spanyolarszág sorsdöntő óráiban mementóként világosodhatik meg: az idegen — forradalmi eredetű — közjogi rendszernek végén mindég káros reeepciója! z. m. A tisztességtelen versenyperekkel űzött visszaélések és a kamarai fegyelmi bíráskodás. Az Iparjogvédelmi Egyesület ez évi közgyűlésén dr. Szenté Lajos budapesti ügyvéd e címen nagy és előkelő közönség előtt tartott előadást. Előadó rámutatott azokra a felperességi joggal íízött visszaélésekre, amelyek az 1923-as versenytörvénynek 1933-ban bekövetkezett reformját előidézték. Előadó, mint a Kereskedelmi Kamara jogi bizottságának tagja, évről-évre hiába hívta fel a figyelmet arra, hogy egyes vállalatok és zsűritagok tömeges vagy ismételt perekkel akarják versenytársaikat tönkre tenni; hogy egyes (néha jóformán csak papíron létező és üléseit kávéházakban tartó) u. n. gazdasági egyesülések tömeges pereket indítanak és nem tudni, hogy az ezrekre menő bírósági illetékeket honnan veszik; hogy egyes cégek és egyesületek pereikben állandóan ugyanazon, hozzájuk és a felperesi ügyvédhez közelálló, tehát morálisan összeférhetetlen zsűritagot nevezték meg választott bíróul; előadó a Kereskedelmi Jog hasábjain már 1929. és 1931. években sürgette a törvény reformját és a választottbíráskodás új rendjét. És ezt az 1933. évi novella nagyrészt meg is valósította. Ugy lát-