Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Serlegbeszéd

ban a nagy problémák. Csak természetes, hogy az elemi erővel feltörő hatalmas gondolatsorok közlésére nem lehettek alkalmasok ugyanazok a formák, amelyek az íróasztal melletti tűnődésekből, kész elméletek lelkiismeretes, gondos összevetéséből reproduktív elmében leszűrt eredmények közlésére alkalmasak, amely formákat a tankönyvekben és a rendszeres kézikönyvekben megszoktunk'. Kornis Gyula közli Ribot nyomán, hogy Newtont, amikor felfedezésének számtani igazolása agyában megvilágosodott, olyan nagy izgalom fogta el, hogy a számítások elvégzését másra kellett bíznia.3) Grosschmid Béni különleges egyéni előadásmódja a produktív elmének korlátokat nem tűrő intuitív megnyilvánulása. Mondottam azonban, hogy az aforisztikus és fragmentikus. olykor rapszodikus gondolatközlés egyúttal logikus következménye Grosschmid Béni célkitűzésének. Az 1902. évi szeptember hó 27. napján tartott félévnyitó előadását Grosschmid a jogeszme magyarázatával kezdte. Szembeszállott azzal a nézetté), hogy a jognak legfőbb támasza a jogszabály mögött álló kény szerítő fizikai hatalom. Kijelentette, hogy a jognak a legfőbb támasza az emberi lélekben gyökerező igazságérzet, amint Werbőczy mondja: ez a virtus scilicet morális. Az emberi léleknek az a praedispositio-ja, amely ugyancsak Werbőczy szerint: non tam natura quam disciplina aquiritur. Ha a jognak a legfőbb támasza valóban a jogérzet, minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy ezt a jogérzetet felkeltsük és neveljük. A jog s/abály, a jogszabályértelmezési szabályok, a logika, a jogesetek, szóval a jogtudománynak egész anyaga mind csak arra való. hogy rajtuk a jogérzetet, a lelkünkben benne rejlő ezt a drágakövet köszörüljük. A jogot Grosschmid úgy tekintette, hogy azt nem tanítani kéli, hanem tanítani kell azon. Szórói-szóra idézem előadását, amely három évvel később a jogszabálytanról írott nagyszerű munkájában nyomtatásban is megjelent: ..A fog az önálló gondolkozás tudománya. Ezt a képességet pedig keüésbbé szerezzük meg úgy, ha csak mintegy töcsér (dá állítjuk szellemi lényünket, mint úgy, ha mintegy aktíve, folyton-folyva, hogy úgy mondjam birkózunk és tempózunk abban az elementúmbarí, amely nem ezekből vagy azokból a tételekből áll, éppúgy, miként a tenger árja nem áll ezekből vagy azokból a habokból, hanem sokféle valamiből, ami folyton más és más és mégis 77?máig csak egy- és ugyanaz:'4) S hogy szép allegóriáját most már a magam erőtlen szavaival folytassam: előadásában mint a tenger árja elénk tárul a jognak szétboncolt, majd megint a különleges szempontoknak megfelelően össze-összekapcsolt egész anyaga. Ott hullámzik a jegyzetekben, fodrozódik az aljegyzea) Kornis Gyula fentebb idézett müvének 126. lapján. 4i Grosschmid Béni: Magánjogi előadások. Jogszabálytan. Budapest. Athenaeum irodalmi és nyomdai r. társulat kiadása. 1905., 8. lap.