Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - Az alföldi folyók partbirtokviszonyairól

165 amellett újabb mederváltozásoknál mindig újabb eljárásra lesz szükség. Leghelyesebb tehát az az út, amelyen a m. kir. Kúria már elindult, vagyis a tulajdonjog feléledésének kimondása. Ez nemcsak legigazságosabb, hanem egyszersmind a jogvitának legkönnyebb és legpraktikusabb elintézése is. Ma már az egész ország területe pontosan telekkönyvezve van. Amikor a víz az előzőleg elborított teriiletet elhagyja, a telekkönyvi térképek alapján évtizedek múlva is pontosan megállapítható, hogy kinek hol van az ö jogos tulajdonát képező ingatlana. Egyszerű mérnöki kimérés útján* az érdekeltek megnyugvásával bármikor visszaállítható az eredeti birtokállapot. Ez olyan egyszerű, természetes és helyes eljárásnak látszik, hogy szinte érthetetlennek találom, miért keres a törvényhozó és kerestek a törvényt alkalmazó hatóságok ebben a kérdésben más, de kevésbbé megnyugtató szabályozási módot. Előtérbe nyomul itt az elbirtoklás kérdése is. Az áradványterület ugyanis éppenúgy elbirtokolható, mint más ingatlan. Ha pl. valaki, — éspedig mondjuk, hogy az, akinek földjéhez a víz ilyen területet hordott, — ezt a területet 32 éven át háborítatlanul használta, annak tulajdonát ő az általános magánjog szabályai szerint megszerezte. Az a körülmény azonban, hogy a víz valakinek elszaggatott birtokát 32 éven túl is beborítja, — a helyes és jogos felfogás szerint a tulajdonjog elévülésére nem alkalmas, mert azzal szemben hiányzik a vízzel borított területnek az addigi tulajdonostól különböző személy által gyakorolt 32 éves háborítatlan birtoklása. Igaz ugyan, hogy a vízjogi törvény szerint a medernek a mindenkori partbirtokos lévén a tulajdonosa, ez alapon vitathatónak látszik, az ő birtoklása is, ez azonban nem valóságos és nem is háborítatlan birtoklás, mert azt a vízfolyás nagyon is háborítja és a vízjogi szabályok értelmében sok külön jog is zavarja. Ezért ez a birtokban tartás legfeljebb csak elméleti, nem pedig külső tényekben megnyilvánuló jogi uralom, márpedig az elbirtokláshoz tényleges uralom szükséges. Különben a medernek folytonos változása miatt ilyen vitás helyeken még elméletileg is a legritkább esetben lehet a 32 évi birtoklást kimutatni. A lentebb említett eset mellett vannak olyan mederrészek is. amelyekre senki sem tudja kimutatni, hogy azok bármikor az ő vagy jogelőde tulajdona voltak. Ez olyankor áll elő, amikor a folyammedernek valamely része nagyon hosszú ideig egy helyben volt. de egyszer csak mégis kezd az eltolódni. Ez esetben újabb kérdés tárgyát képezheti, hogy kié legyen az ilyen szárazon maradi s természetes iszappal behordott igen régi mederrészlet. A mai jog szerint az ilyen terület teljesen a parti birtokok növedéke. Egyelőre nincs is olyan törvényes alap, amely idevonatkozóan ma valamely másik álláspontot tehetne indokolttá, annak dacára, hogy a mai jogi helyzet mindenki előtt