Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - Az alföldi folyók partbirtokviszonyairól

166 méltánytalannak látszik, mert a mederváltozás itt is a túlparti birtokos kárára történik. Ebben az esetben már egyéb törvényes alap hiányában csak a növedékjogra vonatkozó törvényes rendelkezés vehető a jogvita eldöntésénél alapul, tehát ha egy olyan medernek a helye, amely kimutathatóan azelőtt sohasem volt valakinek tulajdona, — szárazzá válik, vagy gazdaságilag használható lesz, a mai jog szerint a parti birtokhoz fog kpcsolódni. Ez — a szembenlévő és károsult partbirtokos igényét nem tekintve — jogi szempontból nem mondható helytelennek. Itt ugyanis olyan mederről van szó, amely még nem volt azelőtt senkinek a magántulajdona és így ez a szabályozás nem sérti a régi birtokos tulajdonjogát. Méltánytalan csak az, hogy a szemben lévő s károsult parti birtokos mai jogunk szerint semmiféle kárpótlást nem követelhet. Ezt csak az új magyar polgári törvényjavaslat fogja megadni a parti birtokosoknak, ha valamikor életbelép. Igaz ugyan, hogy a kárpótlási összeg megállapítása elég körülményes lesz, mégis leghelyesebbnek találom ilyen esetekben a kárpótlást, mert ez rednszerint kisebb területeknél fog előfordulni, amely kisebb területeket a károsult túlsó parti birtokos a folyón keresztül csak nehezebben használhatna, míg a juttatott birtokos a magáéval együtt sokkal jobban fogja tudni az iszapolt területet kihasználni. Azonkívül ez esetben a kárpótlási elv alkalmazása senkinek tulajdoni igényét nem sérti, tehát igazságtalannak sem tekinthető. A most részletezett visszás jogállapot mielőbbi teljes és igazságos rendezésre vár. A m. kir. Kúriának fentebb ismertetett állásfoglalása még igen sok partbirtokkérdést hagyott nyitva. A folyóparti birtokviszonyok tele vannak fájdalmas és nyitott sebekkel, amelyeknek alapos gyógyítása csak egy gyors novelláris törvény hozatalával intézhető el megnyugtatóan. Tudtommal a vízjogi törvény máris átdolgozás alatt áll, de ha az átdolgozás csak a közigazgatási vonatkozású részekre fog kiterjedni, — mint azt az addigi törvénypótlásoknál láttuk, — a magánjogi vonatkozási rész pedig marad az eddigi lehetetlen állapotban, az a magyar jognak állandó kóros területe lesz. Tudom, hogy legnagyobb akadálya a parti birtokkérdések szabályozásának a folyómederre vonatkozó s a régi jogrendszerből ránk maradt magántulajdon elve, de éppen ez az, amely mindig gyakrabban ütközik össze a fejlődő gazdasági viszonyokkal. A modern gazdasági élet a folyóvizekkel kapcsolatban olyan gazdasági intézmények és müvek létesítését követeli már meg, amelyek meghaladják a magántevékenység lehetőségét. Hajóutak, kikötők létesítése, új hidak, öntözőberendezések, kőpartok és egyéb folyamszabályozási müvek építése mindinkább a közületek feladatává válik. A folyómederhez tehát mindinkább a közületeknek fűződik nagyobb érdeke, míg a magánegyéneknek a