Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - Az alföldi folyók partbirtokviszonyairól

162 nem kapott. Pedig a folyó nem nyelte el és nem semmisítette meg ezeket a földeket, csak a medrét ásta magának hol jobbra, hol balra, a meder másik oldalára pedig csaknem ugyanolyan teriiletet hordott át, mint amennyit a szembenlévő parton elszaggatott. Egész vagyonok és egész családok mentek így tönkre azáltal, hogy a bíróság a parti növedékterületeket nem a károsultaknak Ítélte, hanem azokkal olyan egyéneket jutalmazott, akik arra semmiféle elfogadható jogelv alapján érdemesek nem voltak. Ez a jogi szabályozás nem is ment át soha a társadalom jogérzületébe. Ezt még azok is igazságtalannak találják, akiknek abból hasznuk származott, akik azonban az így nyert földbirtokot, mint könnyen jött nemzeti ajándékot természetesen nem utasítják vissza. Ez a jogállapot az ingatlanokra vonatkozó általános jogelvekkel is ellenkezik, amelyek szerint a telek feletti tulajdonjog nemcsak a föld felszínére, hanem az az alatt fekvő rétegekre is kiterjed. A folyók azonban csak a felszínét hordják el a teleknek kisebb-nagyobb mélységben, már pedig a felső réteg elhordása az ingatlan és az azon fennálló tulajdonjogot meg nem semmisíti. A meg nem semmisült jogot mélyen sérti az új tulajdonjog szerzés, azért ez az állapot a jogszabályok összeütközését, jogbizonytalanságot és mint a birói gyakorlatban tapasztalható, a legnehezebb pereket idézi elő. A vízjogi törvény most említett részének szószerinti — de még úgyis helytelen magyarázata az alföldi folyók mentén valóban a legképtelenebb jogi helyzeteket termelte ki. Már az is jogi képtelenségnek tekinthető, hogy a szaggatásos oldalon lévő partbirtokos nagy területeket veszít el, amikor ezek a területek meg nem semmisültek, még furcsább azonban a következő eset. A folyó kilengése valamely irányban — mondjuk, hogy talán 100 holdat kitevő több kisebb-nagyobb birtok elszaggatása után — valakinek néhány holdas csekély földbirtokánál megáll és — amint az történni is szokott, — a következő években azon az oldalon tovább már nem szaggat, hanem odaiszapol és az elszaggatott 100 hold területet mind visszarakja. Nem természetes és jogszerű volna az a megoldás, hogy a visszahordott terület azé, vagy azoké legyen, akiktől azt a folyó előzőleg elszaggatta? Ezzel szemben a vízjogi törvénynek az áradványra vonatkozó, fent idézett — s mint már kimutattam, nem is érthető sem a természet működésével meg nem egyező definícióját alapul véve — a régi judikatura a természet által visszaadott területeket nem a régi tulajdonosoknak Ítélte vissza, hanem az utolsó — sokszor csak egy-két holdas partbirtokosnak juttatta az egész visszahordott 100 hold földet. Nem csoda, ha a folyóparti lakosság egyes helyeken szinte felháborodással emlegeti ezt a mindenki jogérzetét sértő állapotot. A konkrét eseteknél maga a tényállás is legtöbbször elég bonyolult. A folyók ugyanis nem egyenes vonalú medret ásnak