Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - Az alföldi folyók partbirtokviszonyairól

159 eredményez még ma is nehezebben eldönthető jogvitákat, hogy a vízjogi törvény 5. §-a szerint a meder és a part nem képezi a parti birtok alkatrészét az esetben, ha az már a törvény életbelépte előtt másnak külön tulajdonában volt. Ezt a kivételes jogot ugyanis mindig külön kell igazolni, már pedig a vízjogi törvény 1885. ia nuár hé) 1. napján, tehát több, mint 50 évvel ezelőtt lépett életbe s így elképzelhető, hogy milyen nehéz egy ilyen régi tulajdonjog bizonyítása. A külön meder tulajdonosa elbirtoklásra is alapíthatja tulajdonjogát, de a medernek 32 évi folytonos és békés birtoklása is igen nehezen bizonyítható. A régi állóvizeket, illetve azok medreit ugyanis sokszor mindenki szabadon használta, mert az ilyen csekély jövedelmű s gyakran víz alatt lévő területek hasz nálatát a jogosítottak nem nagyon ellenőrizték. Az állóvizekkel ellentétben a folyóvizek partjai mentén elterülő birtokok jogi helyzetében ma is nagy bizonytalanság uralkodik. Ennek legtöbb oka szerintem abban keresendő, hogy a törvény készítésénél nem vették figyelembe a folyók különböző természetét. Különösen nem tettek különbséget egyrészt az alföldi, másrészt pedig a hegyi és dombvidéki folyók közt, hanem a törvény az összes folyó és állóvizek medrét és partbirtokait azonos jogi szabályozásban részesítette. Márpedig a hegy és dombvidéki folyóknak a partképződésre és mederváltoztatásra irányuló természete közt az alföldi folyókéhoz viszonyítva nagy különbséget találunk. A nem alföldi folyók Legtöbbször köves mederben és,kisebbnagyobb völgyeknek a mélyvonalán folynak végig, ezért medrük nagyjában állandónak mondható és legtöbbször keskeny, vagyis kevés teriiletet foglal el. Ezeknek a leginkább kisebb folyóknak esetleges mederváltozása a parti birtokokban nem okoz nagyobb eltolódásokat. A megváltozott meder könnyebben vissza is állítható. Az alföldi folyók azonban rendszerint szélesebbek, lassúbbak, kanyargósabbak, könnyebben elmálló agyagtalajba vannak beágyazva, medrüket kisebb-nagyobb mértékben — ha nem is mindenütt — de majdnem állandóan változtatják. A Tisza pl. évtizedek folyamán néhol 50—100 hold földet is elszaggatott az egyik partjának birtokosaitól és kb. ugyanannyit rakott át a másik partjához, és pedig minden kimutatható szabályszerűség nélkül. Éveken át sok helyen nemcsak fél, hanem majdnem egész köralakú mederrészleteket vájt ki magának. Egy nagyobb árvíz alkalmával aztán egyszer csak az így csinált kanyart átvágja, kis ideig ott szigetet alakít, de aztán az átvágott kanyar két végét hamarosan eliszapolja s más irányban folytatja romboló és partalakító munkáját, [gy aztán az alföldi folyóknak — ellentétben a dombvidékiekkel — tulajdonképen nincs is állandó medrük; állandó szigeteik sincsenek, de annál több holt meder található a közelükben. Elképzelhető, hogy az ilyen nagymértékű és szabálytalan mederváltozások a parti birtokok tulajdonjogi kér-