Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Vis major a biztosítási jogban

folytatólagos díjról van szó, amelynek megfizetésére a biztosított magát külön írásban kötelezte. Az ily kötelezés csak nagyritkán fordulván elő: életbiztosítási ügyekben a biztosító rendszerint nem köteles felhívó levéllel harmincnapi utólagos teljesítési határidőt engedni. Ha a díj megfizetését vétlen baleset vagy erőhatalom gátolta, az utólagos teljesítésre szabott határidőbe az akadály időtartamát nem lehet beszámítani, mondja a törvény, amely beismerten a K. T. 505. §-ának 3. pontját kívánta átültetni. Grammatice ebből az folyna, hogy ahol nincsen utólagos teljesítésre szabott határidő, ott mi szerepe se lehet annak sem, hogy abba a határidőbe valami beszámítandó volna-e vagy nem. Vagyis teljesen értéknélkülinek látszik az a körülmény, hogy a szerződő .felet a díj megfizetésében vétlen baleset vagy erőhatalom akadályozta. Folyomány: ha a biztosított az életbiztosítási díjat a lejárat napján meg nem fizeti, úgy minden további nélkül hatályát veszti a szerződés akkor is, ha a díj fizetésében őt vétlen baleset vagy erőhatalom akadályozta. Ilyen lehetetlen eredményre visz, ha a törvény nincsen jól megszerkesztve, főleg ha utóbb a bíróság olyan értelmezését adja neki, amelyre a törvényhozó nem gondolt. A törvényhozónak ugyanis az volt az akarata, hogy a biztosító mindenképen tartozik a díjfizetésre utólagos határidőt felajánlani és nem is gondolt arra, hogy csakis abban az esetben legyen köteles azt engedélyezni, ha a biztosított a díj megfizetésére külön írásbeli kötelezettséget vállalt. A törvényhozó előtt tehát nem lebegett annak a szüksége, hogy a vis major gátló hatását ne kombinálja össze az utólagos határidőbe való beszámításba. Igaz, hogy helyesebb lett volna a gátló hatást pozitíve oly módon szabályozni, amint a kereskedelmi törvény tette, nem pedig olyan dugott és komplikált formában, mint amelyben az 5. §-ba belejutott. Mindezeket figyelembe véve, igyekezzünk a jogi helyzetet megállapítani a tételes törvény: az 5. §. alapján, nevezetesen azt, hogy a logikai magyarázat révén is ugyanarra az eredményre jutunk-e, mint a grammatikai fenti értelmezés révén. A rendszerint tizenöt-húsz évre megkötött életbiztosítási szerződés hatályát veszti, ha a biztosított a közbeeső évekbeli valamely díjat pontosan meg nem fizette. De állhat-e ez arra az esetre is, ha a fizetést vétlen baleset vagy vis major akadályozta? Nem állhat. Mert a biztosítási szerződés kétoldalú szerződés, melyet a biztosító időelőtt csak abban az esetben szüntethet meg, ha a biztosított valami hibát követett el. Magánjogi javaslat 1158. §-a: .,Ha kétoldalú szerződés esetében az adós hibájából állott be a késedelem: a nemkésedelmes fél elállási jogát gyakorolhatja." Német polgári törvénykönyv 285. §-a: „Der Schuldner kommt nicht in Verzug, solange die Leistung infolge eines Umstandes unterbleibt, den er nicht zu vertreten hat." Reichsgericht gyakor