Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

53 a körülményeket, melyek ezt a már-már elviselhetetlenné váló munkaszaporulatot előidézik. Ugy érzem, hogy ennek az évnek kezdetén reá kell mutatnom ezeknek az okoknak egyik legjelentősebbjére és ezért hangot kell adnom azoknak az aggályaimnak, melyeket bennem újabb jogszabályalkotásunk módszere támaszt. Az 1918. évi összeomlás és az ezt követő zür-zavaros események közepette érthető volt, hogy hiányzott a jogszabályalkotás körül a békés évek törvényszerkesztésének és törvényhozásának ama gondossága és lelkiismeretessége, melyeknek gyümölcsei ma is ékességei corpus juris-unknak. Sajnos, azonban az a tervszerűség, körültekintő és elmélyedő gondosság és az a szabatosság, mely a háború előtti jogszabályalkotást jellemezte, a viszonyok konszolidálódása után sem foglalta el helyét, és ami még aggasztóbb, a jogalkotás módjának legújabb iránya sem látszik olyannak, hogy abból a jövőre sok jót merjünk következtetni. Az utolsó 15 esztendő alatt törvényhozásunk kétségtelenül sok törvényt alkotott és még több általános érvényű kormányrendelet keletkezett. Sajnos, azonban alig találunk ezek között olyanokat, melyek a szabályozni kívánt jogviszonyokat — hogyha nem is véglegesen, de hosszabb időre — megnyugtató, világos, szabatos módon és egységesen szabályozták volna Egy témakörnek egységes kódexszerü szabályozása helyett kel léténél több novelláris módosítással találkozunk. És így annak, aki a törvény rendelkezését egy felmerült ügyben meg akarja ismerni, nem egy törvényt, vagy egy kormányrendeletet kell el olvasnia, hanem többet, melyek egymást módosítva és kiegészítve ugyanazt a jogviszonyt szabályozzák. Ilyenkor bizony sokszor nehéz megállapítani, hogy mi is hát az érvényes rendelkezés. Különösen — amivel sajnos, gyakran találkozunk — ha az egyes rendelkezések nincsenek szabatosan szövegezve. Hiszen talán felesleges is említenem ezen a helyen, hogy mily nehéz munka árán lehet néha megállapítani, mi is voltaképpen a törvényhozó akarata? És sokszor ez a megállapítás sem teljesen megnyugtató alapja az Ítélkezésnek, mert néha merőben ellenkezik egy másik, ugyancsak pallérozott elméjű jogásznak ugyancsak gondos, lelkiismeretes értelmezésével. Talán könnyebb az ilyen többféleképpen magyarázható jogszabály-szövegek értelmének megállapítása azok részére, kik a kérdést egy konkrét cél érdekében vizsgálják. Hiszen tudjuk, hogy például azok a halóságok, melyek elsősorban a kincstári érdeket tartják szem előtt, nem sok lelki tusát folytatnak, mikor a fiscusra előnyösebb szövegmagyarázatot teszik magukévá s e szerint hozzák meg határozataikat. Az ezzel meg nem elégedő panaszos felek éppen ennek az ellenkezőjét olvassák ki a jogszabályból, vagy a jogszabályok egybevetéséből. E körülmény persze rendkívül megnöveli a bíróságunk elé kerülő ügyek szá mát. A biró azonban, kinek szent kötelessége a jogszabályok he-