Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

54 lyes értelmét részrehajlatlanul és minden praejudiciüm nélkül kihámozni, sokkal nehezebb helyzetben van, ha homályos, egy másnak ellentmondó és zavaros rendelkezések egybevetésével kell megállapítania, hogy mi is a jogalkotó akarata. Nem kivánom itt felsorolni azokat a körülményeket, tne lyeknek újabbkori jogszabályalkotásunknak hibáit és hiányosságait tulajdonítom. De rá kell mutatnom egyre, mely hitei szerint a legtöbb bajt idézi elő, különösen a törvények alkotása nál. Ez a körülmény a sietség. Lázas izgatott sietést kell tapasztalni sokszor, mikor egy törvényjavaslatot tárgyalnak. A tárgyalások során naponkint számos módosítási indítvány fogadtatik el s a törvény szerkesztőire — kik gondos és odaadó munkával megszövegezték a javaslatot — hárul a feladat, hogy a sokszor hevenyészett módosításokhoz azonnal hozzáidomítsák a törvény többi rendelkezéseit és megteremtsék a javaslat megbontott összhangját. Talán valamennyiünk emlékezetében van a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. t.-c. alkotása, melynek tárgyalása során a képviselőház bizottságában mintegy 150 módosítást tettek, a plénumban pedig nem kevesebb, mint 230 helyen változtatták meg a javaslat szövegét; nem lett volna helyesebb a javaslat tárgyalását félbeszakítva a javaslatot újból megszövegezni'7 De oly sürgősnek mondatott akkor a javaslat tovább tárgyalása, hogy folytatni kellett azt teljes gőzzel. Pedig meg vagyok győződve, hogy — ha a javaslatot akkoriban visszavonták és azt higgadt, szakszerű átdolgozás után terjesztették volna újra a parlament elé — sokkal használhatóbb és könnyebben végrehajtható törvénnyel gazdagodott volna corpus juris-unk. Ezt a sietést, mondhatnám: a javaslatok letárgyalásának szinte hajszolását azóta is mindegyre látnunk kell. Sokszor annak a suggestionak a hatása alatt folyik a gyors tempójú tárgyalás, hogy a salus rei publicae feltétlenül megkívánja, hogy a javaslat sürgősen tető alá kerüljön. És mi történik sokszor a nagy sürgősen megalkotott törvénnyel? Kihirdetésük után nagy csend támad, végrehajtásukra hónapok, sőt néha évek múlva sem kerül sor. Az 1929:XXX. t.-c. novellájából, az 1933:XVI. t.-c-ből például még ma is csak néhány § végrehajtása rendeltetett el. Az egyes életviszonyok törvényes szabályozásának ily ke véssé kielégítő volta mellett szinte üdítően hat ama törekvésnek a híre, hogy a kormány a pénzügyminiszter kezdeményezésére egyik évben azoknak az ügycsoportoknak, ahol talán a legtöbb egymással párhuzamosan haladó, egymást módosító és kiegészítő jogszabály van, a közszolgálati alkalmazottak illetmény- és nyugdíj-ügyeiben, a hatályos jogszabályokat összegyűjti és az egyes kérdésekre vonatkozó joganyagot így csoportosítva tárja elénk. Nagy könnyebbség lesz ez a jogszabályok útvesztőiben bolygók részére, különösen ha e jogszabály-gyűjteményt kellő gondossággal szerkesztik. E törekvést igaz örömmel üdvözlöm s annak