Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

39 Dezső szerint pedig a gondatlanság kötelemszármaztató tény a károsító részéről, de viszont kőtelemszüntető tény a károsult részéről. A tárgyi felelősség terén is irányadó kárenyhítési kötelezettség parancsolólag vonja maga után, hogy az önhiba kármegosztás alapja legyen, mert nem lehet a károsult magatartását az őt ért kár után szigorúbb szabályok szerint elbírálni, mint a károsodás előtt. A baleseti kártérítés körében a kárenyhítési kötelezettség esetei, pl., hogy a sérült köteles orvoshoz menni, csökkent munkaképességét is a lehetőséghez képest értékesíteni tartozik és esetleges műtétnek is köteles magát alávetni. A károsultnak az utóbbi kötelezettsége tekintetében az 539. számú elvi határozat szerint az az irányadó szabály, hogy életveszélyes műtétnek a károsult nem 'köteles magát alávetni, de a kezelés fájdalmassága nem ok annak megtagadására. Nem köteles a károsult magát bizonytalan kimenetelű nagyobb műtétnek sem alávetni. (P. II. 8259/1928.) Sajátságos, hogy ezzel szemben a társadalmi biztosítás jogterületén az 1927. évi XXI. t.-c. 42. §-a ezt a kötelezettséget nem ismeri. A részben önokozta kár részletkérdései közül kiemelendőnék tartom a jogunkban irányadó következő szabályokat: A kármegosztás szabálya csak arra az esetre vonatkozik, ha ugyanazt a 'kárt okozta egészben vagy részben a károsult saját hibája, ha azonban kárt okozott külön a károsult és más személy is, vagy pedig az egyes személyek által okozott kár szétkülöníthető, akkor az egyes károkért való felelősséget, illetve a kárviselés kérdését külön kell elbírálni, vagyis ily esetben nem érvényesülnék a részben önokozta kár szabályai. Nem önhiba, ha a sérült tévedett a veszély megítélésében (544. E. H.j, de ha a megzavarodás a sérült saját hibájára vezethető vissza, névszerint pl. arra a gondatlanságára, hogy forgalmas úttesten a gyalogjáróról való lelépés előtt minden irányban körül nem tekintett, ez a sérült kizárólagos hibája a Kúria szerint. (P. II. 4.331/1932. Hasonló P. I. 1725/1933.) Az önhibát bizonyítani annak kell, aki arra mint mentesítő okra hivatkozik. Ha azonban magából az előadott tényállásból kitűnik az önhiba fennforgása, az hivatalból is figyelembe vehető és ilyenkor esetleg a bizonyítási teher is megfordulhat. A balesetet szenvedő önhibájának megállapítása a jogkérdés körébe tartozik. (546. E. H.J A 70. sz. döntvényt megelőző birói gyakorlatban, ha a tárgyi felelősséggel tartozónál vétkesség vagy hiba is szerepelt, akkor mindig volt kártérítésnek helye, akkor is, ha a károsult pldalán is volt konkurráló1 vétkesség, vagy hiba, mert csak a kizárólagos önhiba mentesített. Ha pedig a tárgyi felelősséggel