Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

tartozó vétkességét büntetőbirói ítélet megállapította, a bíróság a károsult önhibáját nem is kutatta, mert az nem lehetett kizárólagos (P. VI. 7732/1927.), mert bár a büntetőbirói ítélet a polgári bíróságot meghatározott esetéktől eltekintve nem köti, azt nyilván figyelembe veszi, már pedig a büntetőbiróilag megállapított vétkesség meghaladja a delictum civile-t. A 70. sz. döntvény meghozatala óta a birói döntés semmilyen irányban nincs megkötve, hanem a bíróság teljesen szabadon mérlegeli a kármegosztás szempontjából irányadó körülményeket. Mégis két irányadó szabályt ki lehet emelni. Először is azt, hogy az egyik oldalon jelentkező szándékosság mindig elhalványítja a mási'k oldalon jelentkező kisebb vétkességet (P. VI. 8261/1931.). Másodszor, hogy amennyiben a tárgyi felelősséggel tartozó oldalán vétkesség is jelentkezik, a vétkesség szabályai szerinti felelősség áll be, ebből a szempontból valóban az a helyzet, hogy a vétkes felelősség ,,absorbeálja" a tárgyi felelősséget. Azonban mégsem lehet teljesen közömbös az, ha oly körben okoztatik vétkesen kár, amelyben a jog vétkesség nélkül is megállapítja a felelősséget, minélfogva a gyakorlat mint eddig is, a tárgyilag felelős oldalán jelentkező vétkességet, vagy hibát nyilván szigorúbban fogja elbírálni, amit az is indokol, hogy az ú. n. veszélyes üzemeknél pl. légjármű üzeménél a legkisebb gondatlanságnak gyakran a legsúlyosabb következményei lehetnek. Az ú. n. veszélyes üzemeknél megkívánt fokozott gondosság tekintetében legfelsőbb bíróságunk mintegy középutat tart egy részt a német, másrészt az angol-amerikai joggyakorlat között, mert míg előbbiben az a szabály, hogy számolni kell a más sze mélyek kisebb figyelmetlenségével is, addig az angol-amerikai joggyakorlat szerint mindenki jogosan számíthat arra, hogy minden ember a rendes gondosságot fogja kifejteni, — a Kúria szerint gondatlanságot lehet megállapítani annak a terhére, aki nem számol azzal, hogy a másik oldalon a maximális gondosságot, éberséget és elővigyázatosságot nem lehet feltételezni. A Kúria szerint amennyiben a bíróság a kártérítési kötelezettséget közbenszóló ítéletben állapítja meg, egyúttal a károsult hibája esetén a felől is határozni tartozik, hogy a kötelezettség teljes egészében, vagy csak meghatározott arányban terheli-e a kötelezett felet, és kimondotta, hogy a kármegosztás kérdésében leendő határozathozatal a végitéletre nem tartható fenn, mert ez a kérdés a követelés jogalapját, nem pedig csak annak a mennyiségét érinti. (C. I. 3667/1934.) Ez az álláspont helyes lehet a káresemény előidézésében való közreműködő önhiba szempontjából, a kár elhárítás és kárenyhítés kötelezettsége azonban nyilván a kártérítés menynyisége tárgyában tartott tárgyaláson is felhozható és elbírálandó, mert hiszen ez a kérdés sok esetben csak a kárköve-