Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

38 III. Már a törvényhozási felhatalmazás alapján kibocsátott 10.270/1922. M. E. számú rendelet a légi közlekedésről is lényegileg a'kként szabályozta 19. §-ában a légijármű üzeme által okozott balesetekkel kapcsolatban az önhiba mentesítő, illetve felelősségcsökkentő hatását, mint a 70. számú döntvény. A magánjogi törvénykönyv tervezetének 1742. §-a is egy megitélés alá veszi a tárgyi felelősség és a vétkességi felelősség eseteit a károsultnak a kár keletkezésében való közrehatása szempontjából és mindkét esetben módot ad a biróságnak a kártérítés enyhítésére, vagy kizárására is. A M. T. J. 1742. §-ának fogalmazása azonban nem szerencsés, mert amidőn azt emeli ki, hogy a vétlen kártétellel járó felelősség esetén mindkét fél közrehatásával előálló kárnál az általános szabályok az irányadók, oly szabályra (M. T. J. 1112. §.) utal, amely különösen a ,,felek" vétkességét rendeli tekintetbe venni és így legalább is szövegezése szerint kétséget kelthet a tekintetben, hogy pusztán a tárgyi felelősség és a károsult részbeni önhibája esetén, ahol tehát vétkesség csak az egyik oldalon, illetve minthogy az önhiba nem okvetlen vétkesség, esetleg egyik oldalon sem forog fenn, elvileg lehet-e helye feleletmentességnek. Ezzel szemben a német polgári törvénykönyv 254. §-a azért is alkalmas alap volt a károkok kompenzálására, mert a M. T. J. 1112. §-ával ellentétben a ,,felek" vétkességét nem emeli ki. A 70. döntvény azonban a fentiekből kitünőleg már saját jogunkban is részben járt utakra tért. Még egy fontos körülmény van, amely a 70. sz. döntvényben foglalt jogelv helyességét kétségtelenné teszi. A 10.270/1922. M. E. számú rendelet 19. §-a és a M. T. J. 1742. §-a ugyan csak a károsultnak a kár keletkezésénél való közrehatásáról szól,20) azonban birói gyakorlatunk a károsultnak nemcsak a kár keletkezésénél, hanem a kár bekövetkezte utáni magatartását is figyelembe veszi és pedig a tárgyi felelősség területén is. Következik ez az 539. számú elvi határozatban kimondott jogelvből. A károsultra háruló kárenyhítési kötelezettség tulajdonképeni területe ugyan a contractuális jogviszony, azonban szerződésen kívüli jogviszonyban is szerepe lehet, mert senki nem nézheti károsodását ölhetett kezekkel, hanem a maga részéről is köteles mindent elkövetni a kár lehető csökkentése érdekében, mert a kártérítési kötelem nemcsak hitelezői jogokat, de kötelezettségeket is ró a károsultra. Ez a társas együttlét megkövetelte tevékenység a passzivitás helyett. Dr. Frigyes Béla szerint a kárenyhítési kötelezettség elmulasztását még a károkozásban való közreműködésnél is szigorúbban itéli meg joggyakorlatunk. 20) Csak az utalással felhívott 1112. §-ban tqrténik a kárenyhítésre is célzás.