Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

37 Az önhiba fogalmi határát tehát joggyakorlatunk meglehetősen alacsonyan vonja meg.16) Csak a szovjet-orosz magánjogi törvénykönyv helyezkedik arra az álláspontra, hogy csupán a sértett szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása mentesíti a felelős személyt a kártérítés alól. Az önhiba objektiv jellege ellenére sem látszik helyesnek azt pusztán az okozás fogalmával helyettesíteni, mert utóbbi sokszor megoldhatatlan és kibogozhatatlan láncolat, amivel szemben a ,,hibás" magatartás a társadalom konkrét felfogása szerint teljesen határozott és objektiv tartalommal bír. Polgári törvénykönyvünk javaslatának 883. §-a Marton által is helyeselten a „felróható" kifejezést használta, amiben szintén benne rejlik a hiba fogalma. Marton erősen közeledik a tiszta okozás elvéhez,17) amelyet alapvető tanulmányában maga sem tart a kártérítés elegendő alapjának.18) Az értelmileg fejletlen és tettének következményeit belátni nem képes gyermek, sőt a csecsemő is okozhat kárt, mégis bölcsen állapítja meg birói gyakorlatunk, hogy ez a károkozó nem „önhibás". Az érthető, hogy a másnak kárt okozó őrült és gyermek felelőssé legyen tehető vagyonilag különösen az 1717. §. 3. bekezdésének korlátjával, de hogy őrült vagy gyermek, akire, más üzemi vagy vagyoni körébe jutva, kár háramlik, vagy aki eme üzemi kör révén kárt okoz magában, az a személyében19) ért kár megtérítésétől megfosztassák, az nem észszerű jogi elrendezés és hiányzik benne a Marton által alaprációnafc tartott prevenció leghalványabb lehetősége is. Az ily károk viselése a tárgyilag felelős személy kockázatának körébe tartozik: az reá nézve casus jellegével bír. A jog nem lehet az oksági folyamatok gépies kiszolgálója. 18) Ezzel ellentétben az 1927. évi XXI. t.-c. 42. és 86. §-ai más jogpolitikai célok szolgálatában csak szándékos okozás és szándékos vagy jogos indok nélküli mulasztás esetén vonják meg a kártérítési jogot, de még itt is kénytelenek a biztosított által szándékosan okozott halálos kimenetelű baleset, vagy betegség esetére a családtagok tekintetében kivételt tenni. Lásd még 1928. évi XL. t.-c. 55. és 72. §-ait. 17) Szerinte őrült vagy kisgyermek magatartása is mindig mentesítené a szembenálló felet, ha a kárt az előbbiek okozták. Jogtudományi Közlöny, l(Jv32. évfolyam 255. oldal. 18) Marton: Verschuldensprinzip, Verursaohungsprinzip. München, 1926. 111 Testi épségében, mert a dologi károk más lapra tartoznak. A dolog rendeltetése szerint mindig arra alkalmas személy rendelkezési joga és felügyelete alatt kell, hogy álljon. Az osztrák legfelsőbb törvényszék 1908. évben kelt 185. sz. döntvénye szerint a vasút felelősségét megállapító törvény keretében a cselekvőképtelen személyek magatartása által okozott kár megtérítése alól a vasutvállalat a károsult önhibája címén nem mentesülhet. A tényálláshoz képest esetleg elháríthatatlan véletlen (vis major) vagy harmadik személy elháríthatatlan cselekménye azonban fennforoghat.