Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

36 törvény a személyfuvarozást végző postáról, az utas gondatlanságáról (eigene Fahrlássigkeit der Reisenden) tesz említést. A német autótörvény azonban már nem alkalmazza a vétkesség fogalmát, hanem egyszerűen a károsult magatartására (Verhalten des Verletzten), más jogszabályok egyszerűen azokra a körülményekre utalnak, amelyek a károsult terhére írandók. Marton szerint eltérő elvi és ezért felemás és illogikus szabályozás az, hogy egyik oldalon szubjektív ismérv (culpa), a másik oldalon azon túlmenő és objektív ismérv vétessék figyelembe. Ezért a M. T. J. 1742. §-a első mondatának oly szövegezését ajánlja, ,,ha a kárt a sértett okozta".13) Anélkül, thogy ennek a kérdésnek túlzott jelentőséget kellene tulajdontíani, mert mint láttuk, a gyakorlat is az okozás alapján hozza egy szintre a kompenzálandó tényezőket, ki kell emelni, hogy az önhiba a jelenlegi gyakorlat szerint nem szubjektív fogalom, annál kevésbbé culpa, hanem objektív ismérv, amit nem a károsult egyén szubjektív gondossága, hanem csak az azonos körülményék iközt átlagosan tanúsítani szokott magatartás tekintetbe vételével, tehát objektív alapon lehet elbírálni. Grosschmid szerint a kárvallott saját ,,vétkességéről" azért beszél mégis a jog, mert elvégre is azt a magatartást, amely befolyással van a kártérítési kötelezettségre, valamelyes kritériummal csak meg kell jelölni. A svájci kötelmi jogi törvénykönyv törvényhozási tárgyalása alkalmával pedig hangsúlyozást nyert, hogy az a körülmény, miszerint a régi kötelmi jog 51. cikkében említett vétkességgel szemben az új kötelmijog 44. oükke a vétkesség fogalmát mellőzve csak a károsult terhére írható körülményekről szól, nem jelentheti az addigi gyakorlattól való eltérést.14) Éppen azért, mert az önhiba nem azonos a magánjogi vétkességgel, cselekvőképtelen személy önhibája is kizárhatja a tárgyi felelősséget.15) így a Kúria szerint a vétőképtelen serdületlen gyermek magatartása is, ha már volt annyi belátása, hogy viselkedésének veszélyes voltát felismerhette, önhibának minősülhet (541. E. H.), mely határozat értelmében, minthogy iskolaköteles korban lévő és városi életénél fogva rendszerint korább fejlődő szellemi képességű serdületlen korú személyről volt szó, mindig a konkrét eset szerint kell eldönteni, hogy a szóbanforgó veszélyt felismerhette-e. Viszont az öt éves sérült önhibájáról a Kúria szerint nem lehet szó, ha a sérült értelmileg fejletlen volt és nem bírt belátási képességgel (P. VI. 4028/1917). 13) Marton: Veszélyes üzem. (|A Polgári Jog Könyvtára.) Budapest, 1931. 30. oldal. • 14) Tuhr: Alig. Teil des Schweiz. Obligationsrechts. Tübingen 1924 90. oldal. 15) Ami csak ellenoldala annak, hogy a cselekvőképtelen személy cselekménye adott esetben kártérítési kötelezettséget is állapíthat meg. 1717. §.