Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

35 téren figyelmetlenségből jogosulatlanul közlekedőt egy leszálló légi járómű megsért és a légi járómü is kárt szenved. Azok az eseték pedig, amikor valaki valóban vétkesen jár el, mert akár károsítani akarván önmagát, akár nem, világosan tudatában van annak, vagy gondolnia kell arra, hogy magatartásával másnak kárt fog okozni, pl. a fenti példát alkalmazva, leszálló légi járóműnek útjába áll, ami által önmaga károsításán kívül másoknak is súlyos kárt okoz, az eddigi szabályok szerint is nyilvánvalólag kizárólagos okozásnak minősültek. Az önhiba esetei tehát esetleg magukban foglalják a magánjogi vétkesség eseteit is, mint a fenti példából látható, de magukban foglalnak ennél kevesebbet is és az utóbbi az önhiba tulajdonképeni területe. Az önhiba ténybeli előfeltételei is rendszerint elkülönülnek és főleg a tárgyi felelősség terén bírnak gyakorlati jelentőséggel, míg a vétkes károkozással szemben, ahol mint az élet, testiépség, becsület, vagyon ellen vétkesen okozott károknál a más jogkörébe való jogtalan behatolás szükséges a tényálláshoz, az önhibának elenyészően kisebb jelentősége és gyakorlati tere van. Ezek szerint az önhiba kármegosztó jelentőségénél voltaképen nem culpa-kompenzációról, hanem az okozatok kompenzációjáról van szó, illetve culpakompenzációról csak az esetben, hogyha az önhiba vétkességnek minősülhet. „Mindenesetre azonban a két magatartásnak más a megítélési zsinórmértéke. A kártevőnél azt nézzük, hogy idegen érdekkörrel szemben hogyan kell viselkedni; a kárvallottnál azt, hogy saját érdekkörében hogyan kell az embernek forogni", mondja Grosschmid. Nem kerülhető meg az önhiba és a vétkesség fogalmi különállása akként sem, hogy az önhiba azért vétkesség, mert a károsulttal szemben előállható kártérítési kötelezettséget róhat a felelős személyre, amely érvelés az önhiba felelősség alól mentesítő jellegét akként akarná megkonstruálni, hogy a tárgyilag felelős azért nem tartozik kártérítéssel az önhibás károsultnak, mert az utóbbi azt vétkes károkozás címén amúgy is egészben vagy részben visszatéríteni tartozna. Ez a konstrukció azonban szem elől téveszti, hogy épen a kártérítési igény keletkeztető tény eiről van szó, amelyek felett nem lehet a mox redditurus est szabálya alapján elsiklani és hogy visszatérítéssel csak a vétkes fél tartozna, már pedig az önhiba semmiképen sem azonosítható a vétkességgel. Ami a terminológiát illeti, e tekintetben a magyar jogban használatos ,,hiba" szerencsésebb, mint a német kifejezés (Selbstsöhuld = kizárólagos önhiba; Mitschuld = közreműködő önJiiba), mely nyelvtanilag nem választja külön az önhibát a vétkességtől. A M. T. J. 1156. és 1157. §-ai is szembeállítják az önhibát a vétkességgel. Az 1871. évi október 28-i németbirodalmi