Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A bérleti és haszonbérleti jog Magánjogi Törvénykönyvünk javaslatában és a külföldi jogalkotásokban

244 alapon bér nem fizetés esetén közvetlenül léphet fel az albérlővel szemben. Az 1926. jún. 30-iki törvény szerint a bérlet lejárta előtt az ipari és kereskedelmi üzlethelyiség bérlője a bíróságtól a bérletnek meghosszabbítását kérheti. Kérheti ezenkívül az egyéb bérleti feltételeknek, sőt a bérösszegnek is megváltoztatását. Ezt a kérelmet a bíró mellé a felek részéről delegált egy-egy arbiterrel kibővült vegyes biróság dönti el. Ha az általuk történt bérmegállapítás óta a gazdasági viszonyok változása folytán a bérlemény értéke az érték egy negyedénél nagyobb mértékű változást szenvedett, a felek újabb bérmegállapítást kérhetnek. Ez a rendelkezés is mutatja egyébként, mennyire mozgékony és gyakorlati a francia törvényhozás. Aminek jogszabályként való kimondásához, t. i. a gazdasági lehetetlenülésnek szerződés módosító hatállyal való felruházásához nálunk hosszú, ingadozó és még évek múlva sem következetesen kialakult bírói gyakorlat kell, s amire nézve éppen ezért tulajdonképpen még ma is igen nagy mérvű jogbizonytalanság áll fenn, azt a kérdést a francia törvényhozó egy törvényszakasznak egy bekezdésében hosszú időre kielégítő módon és véglegesen rendezi. Dr. Szántó Imre ebben a törvényben, valamint az 1909. évi március 17-iki törvényben, mely a kereskedelmi üzlet elzálogosítását teszi lehetővé, a kereskedelmi üzlet, s az arra vonatkozó dologi és kötelmi jogok összességének, mint eszmei dolognak, mint dolog és jogösszességnek a megjelenését látja, s érdekes fejtegetéseiből (Magyar Jogi Szemle 1932. évi októberi szám) — bár szerző ezt nem mondja ki, — önkéntelenül is ugyancsak arra a következtetésre kell jutnunk, hogy maga a kereskedelmi üzletre vonatkozó bérleti jog is ilyen eszmei dolog s ilymódon érthetőbbé válnak azok a rendelkezések, melyek a bérleti jogviszonynak sok tekintetben dologi színezetet adnak. III. A jogéletnek majdnem egész területén az európai jogrendszerektől eltérő szabályozást találunk az angol jogban s így természetesnek fog feltűnni, ha az eddig ismertetett rendszerektől eltérő elvek szerint épül fel az angol bérleti jog is. Egész gondolkodásmódjuk, társadalmi, gazdasági berendezésük más, s talán ez az oka annak, hogy jogszabályaik számunkra sok tekintetben meglepőek, nehézkesnek, formalisztikusnak tetszenek, de az is lehet, hogy csak primitívebbek, egyszerűbbek. Bérleti joguk is nélkülözi azt a könnyedséget és mozgékonyságot, ami nálunk, s általában Európában mindenütt jellemzi ezt a jogterületet. Ezt legjobban talán avval a kiragadott példával jellemezhetnők, hogy megfelelő kikötés hiányában a bérletet csupán félévi felmondással lehet megszüntetni, s hogy ez a fel-