Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A bérleti és haszonbérleti jog Magánjogi Törvénykönyvünk javaslatában és a külföldi jogalkotásokban

243 Sem a bérlő, sem a bérbeadó halála a bérletet nem érinti. (G. c. 1742. §.) A bérlet tartama alatt előállott károkért, — amennyiben azok a rendes használattal járó kopás mértékét meghaladják, a bérlő felel. Felel ezenkívül, s ez ismét eltérés a magyar s a német jog szabályozásától, a tűzveszély által okozott károkért is, ha csak nem tudja bizonyítani, hogy a tüzet véletlen, vis major, szerkezeti hiba, vagy a szomszéd házon keletkezett tűz továbbterjedése okozta. (G. c. 1733. §.) A bérlő kártérítési kötelezettsége nem a bérlet megszűnésének a napjával, hanem csak akkor szűnik meg, amikor a bérlő megszűnt a bérlemény birtokosa lenni. (Bordeaux, 11. nov. 1899. D. P. 1900. 2. 437.) A törvényes vélelem, mely az ellenkező bizonyításáig a bérlőnek a tüzért való felelősségét állapítja meg, s amivel szemben a bérlőt terheli nem csak annak bizonyítása, hogy a tűz az 1733. §-ban felsorolt, rajta kívül álló körülmények folytán állott elő, hanem annak kétségtelen beigazolása is, hogy a tűz minden bizonyossággal az általa felhozott ok, — pl. szerkezeti hiányosság — miatt keletkezett. (Req. 25. okt. 1911. D. P. 1912. 1. 225., Civ. c. 10. févr. 1919., Req. 8. juin. 1920. D. P. 1921. 1. 194.) törés a casus nocet dominó elven. A bérlő felelősségének ez a szabályozása, mely a kötelmi jogi bérleti jogviszonyban a dologi alapon jogosított haszonélvező felelősségének mértékét közelíti meg, (lásd Magyarország Magánjogi Törvénykönyve Javaslatának 650., 652. és 662. §§-ban foglaltakat, melyek ugyan nem teszik felelőssé kifejezetten a haszonélvezőt tűzkárért, amelyekből azonban nevezettnek ez a felelőssége a tulajdonos felelősségével szemben mégis megállapítható) s különösen az, hogy a felelősség a birtok tényéhez s nem is magához a kötelmi jogi szerződéshez kapcsolódik, — amint ez a fentebb ismertetett bírói ítéletből kitűnik, — szintén bizonyítja, hogy a kötelmi és dologi jog közötti éles elhatárolás nem áll fenn a maga teljes tisztaságában. Az életfogytig kötött bérlet és a haszonélvezet között a főkülönbséget egyébként csupán azok hatásaiban s így elsősorban abban jelöli meg a francia bírói gyakorlat, hogy míg a bérlőt csak a dolog természetes gyümölcsei (fruits naturels, a föld megmunkálás nélküli termékei, az állatok szaporulata) illetik meg, addig a szintén élete fogytáig használatra jogosított haszonélvező a dolognak magánjogi értelemben vett összes gyümölcseit, hasznait (fruits naturels et civils, tehát kamat és bérjövedelem címén előálló hasznait is) élvezi. (Giv. c. 18. janv. 1825.) A bérbeadót törvényes zálogjog illeti meg, s ennek a bérlő által való meghiúsítását zárja ki a G. c. 1752. §-a, mely szerint, ha a bérleményben nincs kellő bútor, a bérbeadó más biztosítékot kívánhat. A törvényes zálogjog egyébként az albérre is kiterjed (lásd C. c. 1753. §-át) olyannyira, hogy a főbérbeadó ez