Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - Abesszinia és a népszövetség

eddigi abesszíniai megbízott tehát Abessziniát, amennyiben ilyen állam még létezik, a négus meghatalmazása alapján nem képviselheti, s ezen az alapon a népszövetség tanácsának ülésén nincs jogosítva megjelenni. A voltaképeni kérdés azonban, amely eldöntésre vár az, vájjon megjelenhetik-e egyáltalában valaki Abesszínia nevében a népszövetségi tanács ülésén? A népszövetség egyezség-okmányából kétségtelenül kitűnik, hogy a nemzetek szövetségének tagjai csak államok lehetnek, illetve az első cikk második bekezdése értelmében olyan dominiumok és gyarmatok, amelyeknek ,,önrendelkezési joguk" (tehát legalább is részállamiságuk) van. A nemzetközi jog, amint már fentebb említettük, nem a legitimitás, hanem az államhatalom tényleges gyakorlásának jogi alapján áll, vagyis akkor ismer el valamely államhatalmat, ha bizonyos meghatározott területen az ott élő nép felett valamely szervezett főhatalom az állandóság jellegével a tényleges hatalmat gyakorolja, — tekintet nélkül arra, hogy ez a főhatalom, legitim, alkotmányos, vagy forradalmi úton jött-e létre. Abesszínia eddig mint független állam szerepelt a népszövetség tagja gyanánt. Miután az eddigi abesszíniai államhatalom, vagyis a négusnak és kormányzatának uralma összeomlott, az a kérdés, hogy tagja-e még a független Abesszínia a népszövetségnek, attól függ, hogy van-e valamely a tényleges hatalmat az állandóság jellegével gyakorló független kormányzat Abessziniában? Nincs megbízható adat arra, hogy a négus a hatalmat valamely olyan szervnek adta volna át, amely a tényleges hatalom gyakorlására képes lenne és azt gyakorolná is. Nincs adat arra sem, hogy Abesszínia esetében az államhatalom két elemének, a területnek és a népnek csak ideiglenes elválása következett volna be az állam hatalmi szervezetétől, mint például a világháború idejében Szerbia és Belgium esetében történt, amidőn a belga és szerb szuverénitás tovább élt a menekült államhatalmi szervekben és tovább harcoló hadseregeiben s midőn a megszálló hatalom sem tekintette helyzetét véglegesnek, hanem kifejezetten csupán ideiglenesnek. Arra sincs adat, hogy Abessziniában valamely olyan forradalmi kormány alakult volna meg, amely képes a tényleges hatalom gyakorlására, vagyis amelynek a szükséges kormányzati szervezet és főleg rendelkezéseinek érvényesítésére megfelelő karhatalom állana rendelkezésére. Egyébként a belső zavarok alkalmával alakult forradalmi kormányok különben is csak akkor tarthatnak számot az elismerésre, ha a tényleges hatalmat az állandóság jellegével gyakorolják, aminek igazi kritériuma gyanánt rendszerint a szervezett népképviselet megnyilatkozását szokták a hatalmak elfogadni. E nélkül a forradalmi kormányokat a nemzetközi közvélemény nem szokta stabilnak tekinteni s ilyen népképviseleti megnyilatkozás hiányában nem ismerték el például a szövetséges és társult hatalmak nálunk a forradalmi Károlyi kormányt s ezért kötött például békét Bis-