Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Újabb irányelvek legfelsőbb bíróságunk büntetőjogi gyakorlatában

hogy legfelsőbb bíróságunknak az elmúlt évben hozott elvi határozata sem alkalmas arra, hogy a még mindig jelentkező fogalmi zavarokat teljesen tisztázza. |E határozat szerint a hitelezők kielégítésének szándékos meghiúsítása vagy csorbítása (1932: IX. t.-c. 1. §.j magában foglalja a hitelezők megkárosítására irányuló célzatot. (BTK. 386. §., B. J. T. LXXXVII. 87.) Anélkül, hogy e kérdésnek behatóbb elemzésébe bocsájtkoznánk, csupán arra kívánunk reámutatni, hogy nem csupán a tudomány álláspontjának megfelelően, hanem a kódex gondosan megválogatott szóhasználatából is kitűnően a szándékot a célzattal egyenlő jelentőség alá vonni nem lehet. Ily felfogáshoz az új tőrvény szövege vagy indokolása sem nyújt alapot. Két évtizedes gyakorlat után is számos érdekes kérdés merült tel a beesület védelméről szóló törvény alkalmazása során. A sértettnek a bűnvádi perben éppenséggel nem irígylésreméltó helyzetén javít az a határozat, amely szerint a perbeli kihallgatások során mások becsületét sértő kijelentésével a tanú csak akkor nem követ el rágalmazást vagy becsületsértést, ha a kihallgató hatóság perrendszerü kérdéseire adja elő közvetlen észleleten alapuló tudomását. (B. T. LXXXVII. ö5.) Közismertek azok a visszaélések, amelyek az u. n. mentő tanuk*' kihallgatásával kapcsolatban történnek, amidőn az ily vallomásoknak az a félreismerhetetlen céljuk, hogy a sértettet a bíróság előtt befeketítsék, a nyilvánosság előtt meghurcolják, végeredményben pedig a bűncselekmény áldozatát megfélemlítsék. A K. határozata megfelelően szigorú alkalmazás mellett alkalmas lehet arra, hogy a birói eljrásából kiküszöböltessenek ezek a törvény céljával össze nem egyeztethető jelenségek. A BV. 17.#-ában foglalt mentesség kérdésével kapcsolatban a K. úgy döntött, hogy e S első bekezdése szerint a mentesség szempontjából csak azt kell vizsgálni, hogy a folyamatban levő ügyben az ügyirat fogalma alá eső iratban és az ügyfélre vontkozóan tett kijelentés a kérdéses ügyre vonatkozik-e; ellenben nem szükséges annak vizsgálata, hogy ezek a kifejezések az azt használó ügyfél érdekében szükségesek voltak-e. Ez az utóbbi feltétel csak a BV. 17. §-átiah második bekezdésében szabályozott mentesség szempontjából bír jelentőséggel. Az ügyféllel egyenlő jogok illetik az ügyfél képviselőit is. B. H. T. 949. Viszont a §. 2. bekezdésében foglalt mentesség a felet akkor is megilleti, ha a nyilatkozat nem a konkrét ügyben szereplő valamely személyre, pl. tanura, szakértőre vonatkozik. Az egyedüli kellék ugyanis, hogy a nyilatkozat az üggyel összefüggő és az ügyfél érdekében szükséges legyen. B. H. T. 950. A Kúriának ez, — az ügyfél érdekében legmesszebbmenő — magyarázata szükségessé teszi, hogy a főtárgyalás elnöke a BP. 297? és 319. §-ait fokozott gonddal alkalmazza. Meg kell akadályozni minden esetben, hogy a BV. által biztosított mentesség felhasználásával a bűnvádi eljárás könnyű lehetőséget nyújtson a becsületben való gázolásra, rágalmak és gyanúsítások elhintésére.