Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Újabb irányelvek legfelsőbb bíróságunk büntetőjogi gyakorlatában

A BY. rendelkezésein félül az újra)elvétel kérdéséi is érinti az a határozat, amely szerint a St. 53. és 54. §-ának rendelkezései nem akadályai annak, hogy a rágalmazás vagy becsületsértés vétsége miatt folyamatban volt s Ítélettel jogerősen befejezett bűnvádi eljárás u jrafelvétele akár az elitélt javára, akár a felmentett terhére a BP. 440., illetve 449. §§. alapján akkor is elrendeltessék, ha az újrafelvételi kérelem az állított vagy híresztelt tény, illetve valamely tényre közvetlen utaló kifejezés valósáí/a tekintetében (BV. 16. §.) az alapperben megállapított tényállás megdöntésére irányul, s az indítványozó erre alkalmas új bizonyítékot hoz fel. (L. B. J. í\ LXXXVJU. í. Harmath Jenő megbeszélését.) E határozattal szemben Magyar István ellentétes álláspontjához esallakozunk (J. Á. XXXI., 344.) az általa felhozott nyomós okokon kívül azért is, mert a birói véghatározai jogerejébe vetett bizalom is megkívánja, hogy az újrafelvételnek lehetőséget nyújtó törvényes okokat megszorítóan értelmezzük és abból, hogy egyes rendelkezésekből azt olvashatjuk ki, miszerint azok alapján az újrafelvétel nincs kizárva, nem adhat jogalapot a már befejezett bűnvádi per újból való folyamatba tételére. Egyébként az alaki jog terén az utóbbi időkben több jelentős határozat is keletkezett. Ezek közé soroljuk annak kimondását is, hogy a sértettet akkor is értesíteni kell a kir. ügyész fellebbezésének visszavonásáról, ha ő vagy képviselője a kir. ügyész által perorvoslattal megtámadott törvényszéki Ítéletnek kihirdeti sekor az Ítéletet tudomásul vette. Nincs tehát jelentősége annak, ha a sértett nem tesz oly nyilatkozatot, miszerint abban az esetben, ha a kir. ügyész perorvoslatát visszavonnák, ő kíván perorvoslattal élni. E határozatnak fokozott jelentősége van a Te. 104. és 120. ügyvédi és illetékkötelezettséget előszabó ren delkezései folytán. A sértettnek meg kell adni azt a jogot, hogy az anyagi következményekkel is járó jog gyakorlása felől akkor határozhasson, amikor ez időszerűvé vált. Ha azonban a sértett n jog igénybevételét már a törvényszéki tárgyalás folyamán bejelenti, ezzel az ügymenetet gyorsítja, mert az ügyészi fellebbezés visszavonása esetére nyomban a fellebbviteli főtárgyalás kitűzésére kerül a sor és nem szükséges, hogy nyilatkozatának bejelen lésére most hívja fel a bíróság. Érdekes perjogi kérdést érint az a határozat, amely szerint a vádlott által a BP. 38í. rV\ 9. pontja alapján bejelentett fellebbezés akkor is joghatályos, ha a vádlott a felmentő Ítéletben egyébként megnyugodott. (B. H. T. 963.) Induljunk ki abból az esetből, amikor a vádlott a valóság bizonyításának el nem rendelése miatt semmiségi okot jelölt meg. Utóbb a bíróság a Bp. 326. §. 3. pontja alapján felmentő Ítéletet hoz, mert a St. 44., 45. §§. esetét (hív szellemben való közlés) látja fennforogni Az ítélet ellen a vádló fellebbez a felmentés miatt; a K. szerint a vádlottnak is joga van a fellebbezéshez a Bp. 384. §, 9. pontja