Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A korábban elhalt házastárstól kapott vagy örökölt szülői vagyonból jár-e kötelesrész a közös leszármazónak?

196 Nevezetesen: azokban a szülői intézkedésekben, amelyek a másik házastárs élők közötti vagy halál esetre szóló kedvezményezését eredményezik, a szülőt rendszerint nem a valamelyik gyermeke érdekében a másikkal szemben szükségesnek, vagy igazságosnak tartott kedvezés, avagy egy vagy más okból jogosult megszorítás gondolata vezeti, hanem — a gyermekek iránti szülői érzés minden különbözése vagy csökkenése nélkül — tisztán a kedvezményezett házastárs iránti szeretet, vagy annak jövője biztosításának szüksége, amiben vele a gyermekek is egyetérthetnek, tehát ilyenkor éppen az ajándékot adó szülő elgondolásául jogosan az tételezhető és tételezendő fel, hogy a megajándékozott házastárs után az arra átruházott szülői vagyon nem fog a család köréből elkerülni, hanem — mindegyiknek részeltetésével — a közös leszármazókra fog szállani. Kétségtelen tehát például, hogy nem lehet vélelmezni a szülők akaratelhatározásának megegyezőségét a hátrahagyott házastárs olyan intézkedésében, amellyel az újból házasságra lépett házastárs az előbbi házastársától kapott vagyonból teljesen kizárhatja a közös házasságból származó gyermeket, hogy ezt a vagyont egészen a második házasságából való gyermekének juttassa. Hiszen ha már ott is alig lehet igazságos a kötelesrészes helyzetének megszorítása, ahol közös leszármazók állanak egy mással szemben, az előbbi példából láthatólag még sokkal inkább kihívja az ellenkezést ez ott, ahol az utóbb elhalt szülőről a leszármazó kötelesrészhez való joga hiányából idegenekre hárulhat az átruházó szülő vagyona. A kötelesrészhez való jog, •— amely a vérségi kapcsolatból természetszerűen folyik, s egyben a közerkölcsiségnek is parancsa melyet a törvény a szülő végrendelkezési jogával egyenlő súlyúnak ismer el, — éppen azzal a házastárssal szemben nem tartható megszűntnek, sőt éppen azzal a szülővel szemben volna részesítendő különös oltalomban, aki leszármazója rovására és — jogszerű feltevés szerint — annak gyermeki együttérzésével jutott a vagyonhoz. A szülők és a gyermekek szembenálló, a kötelesrész intézményében egyenlő arányban korlátozott jogainak egyenlő hatásosságot úgyis rendkívül nehéz a kötelesrészre szorítottaknak fenntartani, mert nem lehet tagadni, hogy bármennyire is igyekszik az igazságszolgáltatás a kötelesrészesnek minden jogos igényét támogatni, magában a dolog természetében fekszik, hogy a kötelesrészes nemcsak érzéseiben, de vagyoni érdekeiben is nagyon sokszor súlyos károsodásokat szenved, tisztán helyzetéből folyólag. A kötelesrészre szorítottak nagyobb része a családból korábban kivált gyermek és talán még több esetben unoka — a fent idézett 5 esetből kettőben unoka, s egyben örökbefogadott gyermek a kötelesrészre szorított, amikor tehát fokozottan vonatkoztathatók a szülői önkény elleni védekezés szükségességére felhozott erkölcsi okok, — akiknek a minden oldalról védnnivekkel körülvett szülői intézkedéseket kell, — nagyon gvak-