Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A korábban elhalt házastárstól kapott vagy örökölt szülői vagyonból jár-e kötelesrész a közös leszármazónak?

ran csak a jószerencsében bízva, — megtámadni, tehát a szülői végrendelkezési jognak az egyenlőség rovására való kiterjesztése ezeknek még súlyosabbá teszi helyzetét, nyilvánvalóan megbontja azt az egyensúlyt, amely pedig az intézmény igazságos ságának legfőbb alapja. Éppen ezekre tekintettel nem lehet elzárkózni attól a következtetéstől, hogy ez a joggyakorlat a kötelesrészes eddigi jogállását gyengíti, jogait csökkenti és a jogérzetbe is beleütközik. Dr. Vladár Gábor kir. kúriai tanácselnök, az igazságügyminisztériumban a polgárijogi törvény-előkészítő osztály vezetője, a hatályos jogszabályok hivatalos összeállításának problémájával foglalkozva, a Magyar Jogászegylet 1931. évi április 20-i teljes ülésén rámutatott arra, hogy a jogi tudás nem maguknak az egyes jogi tételeknek, hanem a jogrendszereknek ismeretében áll, mert csak ez tesz képessé arra, hogy a jog széles, nagy mezőin eligazodhassunk, s keresni tudjunk. Ennek a klasszikus mélységű gondolatnak abban van a természetes igazolása, hogy a jogrendszernek szükségképen a polgárok jogérzetében kell fundamentumát leereszteni, ha — a törvény érvényesülését teljesen egyedül biztosítani képes — tekintéllyel akar bírni, mert a jogérzettől eltérő, de még inkább az azzal szembe kerülő törvényalkotásnak előbb vagy utóbb gyengébbnek kell bizonyulnia, mint a polgárok jogérzetének eleven ereje. A törvény visszaható erejének súlyos problémája merül fel ebben, amely probléma sokkal súlyosabb a birói joggyakorlat által kifejleszteti új jogszabályoknak az életbe átmenetelénél, mint mikor a törvényhozó hoz létre új törvényt. Utóbbi esetben ugyanis a törvény kihirdetésétől kezdve már mindenkinek kell, de lehet is ahhoz alkalmazkodni, s ha a törvényhozó fontos okokból néha még a visszaható erő külön megengedését is szükségesnek látja, akkor is meg van a lehetősége a jogkeresőnek idejében számot vetni a szándékolt joglépés várható eredményével: a birói joggyakorlat jogalkotásának azonban jellemzője a lassúbb, mondhatni fokozatos kifejlődés, s míg annyi jogeset fordul élő a bíróságnál, amenyi úgy a bíróságnak, mint a jogkeresőknek kellő alapot ad arra, hogy a gyakorlatot véglegesen megállapodottnak tekintse: állandó a jogbizonytalanság s lényegileg visszaható erő érvényesül anélkül, hogy az szándékolt volna. Fokozódik az ebből származó veszély abban az esetben, amikor olyan jogszabály érvénye válik kétségessé, amely valamely jogrendszernek az alapját képezi. S jelen esetben talán annyival inkább fel kell ezt a momentumot is említeni, mert hiszen akiket ez a joggyakorlat közvetlenül érint, a kötelesrészre jogosultak, még kétségbe nem vont jogaik érvényesítésében is a jobban terhelt, kevésbbé napfényes oldalon állanak, s nagyon gyakran hibájukon kívül kényszerülve vannak joguk érvényesítésére ráfizetni.