Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A korábban elhalt házastárstól kapott vagy örökölt szülői vagyonból jár-e kötelesrész a közös leszármazónak?

195 Ennek illusztrálására legyen szabad azokra a szempontokra utalni, amelyek a magánjogi törvénykönyv tervezetét előkészítő bizottság állásfoglalása alkalmával megvitatásban részesültek s amelyek alapján végeredményül a kötelesrész jogintézménye a Tervezetbe változatlanul került be. A F(")előadmány IX. kötetéhek 181 —182. lapjain vannak részletesen [elsorolva azok az okok, melyek a kötelesrész szabályozásánál egymással szembe kerülhetnek, — egyóldálról a vagyonnál való szülői rendelkezési jog, a végrendelkezési jog érdekében. — másoldalról pedig a leszármazók kötelesrészbez való joga. az ennek védelmére szóló etikai és érzésbeli érvek támogatására. Utalás történik itt, — azonfelül, hogy a szülőt nem lehet elzárni attól, hogy jobban rászoruló gyermekén segíthessen —, a szülő fegyelmezési jogára, mint a szülői tekintélynek, a gyermek erkölcsi nevelésének, takarékosságra való rászorításának. mellőzhetetlen eszközére, míg a leszármazók védelmében a közerkölcs és közérzület parancsszava említtetik, melyeknek súlyos sérelmével járna, ha egyik gyermek a szülői vagyonból a másikat kirekeszthetné, mert ez a lehetőség a családi érzés veszedelmére. a csáiád íeídúlására vezet, a testvérek közötti irigység. Viszálykodás, az örökségért való versengés felszabadítása útján. A bizottság elnöke, a nagynevű Vavrik Béla, — aki a szülő) végrendelkezési joga minél nagyobb korlátozása hívéül vallotta magát, — természetellenes és perverz hajlamnak minősítette, ha a szülő arra lörekszik, hogy vagyonát gyermekei megrövidítésével másnak akarja juttatni. Ezeknek a szemben álló és egyformán súlyosnak tekintett szempontoknak kiegyenlítéséül fogalmazta meg aztán javaslatát a bizottság úgy. hogy dr. Schwarcz Gusztáv előadó szerint ,,az örökség átszállását egy részbén a végrendelkezőre bízza, más részében pedig saját kényszerítő rendelkezésének tartja fenn44, amit a Tervezetre vonatkozó indokolás V. kötete az 1953. szakasznál akként fejez ki, hogy leghelyesebbnek látszott, „a felelősséget megosztani törvényhozó és örökhagyó közt, úgy, hogy a vagyon teléről a szülő, másik feléről a törvényhozó rendelkezik". Mindazok a szempontok, amelyek a szülő vagyonának felél mindenképen biztosítani akarják a leszármazó részére, változatlanul fennmaradnak a hátrahagyott házastárs végrendelkezési jogával szemben is, annak minden vagyonára nézve, és így amit törvényes, vagyis végrendelkezés nélküli öröklés esetén az örökös megkapna, — s amiből őt sem a vele egyfokú, sem pedig távolabbi fokon álló öröklésre jogosult ki nem zárhatná, — annak a feléhez kötelesrész címén fennálló jogos igényéi elvitatni nem lehet*. De még egy további és figyelembevételre éppen itt számot tartható súlyos erkölcsi ok hozható fel a kötelesrészes érdekében.