Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A korábban elhalt házastárstól kapott vagy örökölt szülői vagyonból jár-e kötelesrész a közös leszármazónak?

194 szabály fórmaiizmusa meghiúsíthatná, amikor tehát az anyagi igazság érvényestilésének érdeke a formának háttérbe szorításai mentheti. Szembetűnően ilyen pld. a lent ismerteteti esetek közül az, hol a leszármazók egy része az anyai Kötelesrészből nekik jutandó osztályrészt nem igényelte, mert azt az apától ainűgy is megkapja s emiatt az apai hagyaték értéke megfelelőén nagyobb lett és ha már most a kötelesrészre szorított az így megmaradt vagyontöbbletből is igényelhetne kötelesrészt, úgy csupán egy formális helyzetből származtatna jogot, amely helyzet nem is a szülők, hanem az örököstársak akaratából állott elő. Ugyanilyen meggondolások jogosultak abban az idézett esetben is, ahol föltehető, hogy az egész vagyonnal megajándékozott anya voltaképen csak az ajándékozó apáéval közös akaratot hajtott végre akkor, midőn a vagyon 3A részét az egyik gyermek nejére, fennmaradó V4 részét pedig kötelesrészül a felperesre, fiára ruházta. Joggal következtethető tehát ezekből, hogy a kir. Kúria az anyagi igazságra való törekvésében látta szükségesnek olyan esetre vonatkozólag, ahol a javak az egyik szülőtől a másik szülő közös tulajdonába s majd ennek hagyatékába kerültek, alkalmazni a családi közös v(i(/yon fogalmát, amelyben lényegileg nem történik változás az által, hogy az arra vonatkozó, szigorúan jogi értelemben vett tulajdonjog elébb az egyik s utói)}) a másik szülőé volt, s amelynek mindig csak féléből és egyszer igényelhet részt a kötelesrészre szorított, s ha az előbb meghalt szülőtől ezt a részét már megkapta, nem támaszthat igényt a másik szülő hagyatékában megmaradt részre azon a címen, hogy a vagyon maradványából ezután a szülő után is járna neki kötelesrész. A Kúria G. I. 1022/1932. sz. Ítéletében rokon gondolat az. hogy a ,,házastársak és közös leszármazóik közt fennálló legszorosabb kapcsolat" alapjául szolgál annak a védelemnek, hogy ,,joggal feltehető és felteendő, hogy ezen kapcsolaton belül a leszármazók vagyoni részeltetése is a házastársak közös elhatározásával történik", amely vélelemmel szemben azonban a kii. Kúria szerint is természetesen fennáll a jog az ellenkező bebizonyítására. Joggal felvethető kérdés azonban, hogy nem oldhatók-e meg a fent idézett különleges esetek más indokolással, a jogszabály tágítása, helyesen, változtatása nélkül, s hogy a követett megoldás nem kerül-e szemben éppen azokkal a legszorosabb kapcsolatokkal, amelyek most idéztettek? Éppen a házastársak és közös leszármazók közt feltételezett és természetszerű ennek a legszorosabb érzelmi kapcsolatnak döntő jelentőségére tekintettel szükséges, sőt elengedhetetlen, hogy az a szülők és a gyermekek szembenálló jogkörében egyformán és minden esetben érvényben maradjon.