Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A korábban elhalt házastárstól kapott vagy örökölt szülői vagyonból jár-e kötelesrész a közös leszármazónak?

190 nagyapai hagyatékból, annak tárgyalásán az unoka kötelesrészét egyezségileg megkapta, majd a nagyanya után kötelesrésze kiegészítését perrel igényelvén, annak összegét azoknak az ingóknak is számbavételével teszi keresetbe, amelyeket a nagyanya a fentiek szerint férje hagyatékából örökölt. Az első bíróság azért utasította el mert szerinte a nagyanya lemondása folytán az ingók nem vállak nagyanyái vagyonná, míg a másodbirósági elutasításnak indoka az, hogy a nagyatyai hagyatékban az ingókból is kielégíttetett a kötelesrész, s ebből jogszerű, hogy „mindezen vagyontárgyak a nagyanya után felperes által követelhető törvényes osztályrész kiszámításánál újból és másodszor osztályra nem boosájthatók." A Kúria helybenhagyó döntését végül azzal indokolja, hogy: minthogy a felperes a — nagyapa hágva tékbeli egyezségben foglalt kijelentés*1 szerint a szóbanlevő vagyontárgyakból való kötelesrészére nézve ki lett elégítve, anélkül, hogy azokból a nagyanyai kötelesrész követeléséhez való idényét fenntartotta volna, helyes a fellebbezési biróság azon álláspontja, hogy a felperes azokból nagyanyai örökösként újbf>] kötelesrészt nem követelhet". Ennél az esetnél a mindkét szülői vagyon a felmenőkről a lemenőkre hárult, és eltekintve felperesnek az utóbb elhalt szülő utáni kötelesrésze perútra maradt kérdésétől, az összes szülői vagyon egyidejűleg rendeztetett. Az, hogy a jogfenntartás mire vonatkozik, a döntés ismertetéséből világosan nem tűnik ki, s azért azzal külön nem foglalkozhatom. A Jogi Hirlap 1931. évi 1146. sz.-a alatt közölt legközelebbi hasonló döntésnél az örökhagyó édesanya egész vagyonát előbb elhalt férjétől ajándékul kapta és a közös leszármazó felperes úgy apai. mint anyai kötelesrészét e vagyonnak illetve maradványának számításba vételével érvényesítvén, a fellebbezési bíróság megfelelő kiszámítással mindkét szülő után külön-külön megítélte azt. A kir. Kúria 1931. szeptember 22-én kelt C. I. 3329/ 1929. sz.-ú Ítélete szerint azonban ez a számítás téves, mert „ugyanabból a vagyonból kötelesrész egyszer számítható, tekintet nélkül arra. hogy az apa a vagyonát az anyának ajándékozta, mert a vagyon átruházása következtében új vagyon nem keletkezett". Ebben az esetben is a vagyon a közös leszármazókra hárult egészében, s az öröklési igény mindkét szülő után ugyancsak együttesen rendeztetett. Az 1931. nov. 18-án G, 1. 4159/1931—65. sz. alatt kelt ítélet indokolásbeli kijelentése szerint felperesnek azokból a vagyontárgyakból, amelyekre nézve a nagyanya utáni öröklési igénye — annak hagyatékából — előbb már kielégíttetett, a nagyapai hagyatékból kötelesrész nem jár; „mivel ugyanqrm a vayyonlárr/yra mindkét szülő hagyatékából, vagyis kétszer öröklési igény nem támasziható". Ebben az esetben a nagyanya 1909. május 12-én, míg a nagyapa közel 1.1 évvel később halt meg s a nagyanyának a