Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A korábban elhalt házastárstól kapott vagy örökölt szülői vagyonból jár-e kötelesrész a közös leszármazónak?

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó , kivételével. Szerkesztőség: Budapest, I., Karátsonyi-utca 9. ! Telefonszám: Aut. 538—83 Egyes szám ára a melléklapokkal 2'40 P. 6 szám ára az első félévre 12'— P. 5. szám. Budapest, 1936. május hó. XVII. évfolyam. A korábban elhalt házastárstól kapott vagy örökölt szülői vagyonból jár-e kötelesrész a közös leszármazónak? Irta: Nagy Antal, a szegedi kir. ítélőtábla bírája. A Jogi Hírlap f. évi 2. számában közölt C. I. 3053/1935. sz.-ú határozat szerint a kir. Kúria „ítélkezésében állandóan követett gyakorlat értelmében az utóbb elhalt szülőnek a korábban elhalt szülőtől örökölt vagyonából nem jár kötelesrész annak a leszármazónak, aki ugyanabból a vagyonból a korábban elhalt szülő után már megkapta a kötelesrészét". Természetesen ugyanezt kell a legfelsőbb bíróság által követett jogszabálynak tekinteni akkor is, ha nem örökösödés útján, hanem élők közti juttatással áthárult vagyonról van szó. Az első ilyen állásfoglalást a Jogi Hírlap II. évfolvamának 1438. sz. a. közölt, 1928. szeptember 18-án P. I. 9044/1926—25. sz a. kelt határozatban találtam. Azt hiszem, hogy ez a joggyakorlat, — amennyiben valóban eltérést jelent a megelőzőtől — csupán az 1928. év körül támadhatott, de mindenesetre ma már annyira állandósultnak tekinthető, hogy azzal, mint ilyennel kell számot vetni. Magának a kérdésnek, nevezetesen annak megbeszélése, hogy a szóban levő jogszabály jelent-e eltérést a kötelesrész jogintézményére vonatkozó tanítással és az annak megfelelt előbbi általános joggyakorlattal szemben, s hogyha igen, megvan-e ennek a belső igazoltsága, már csak azért sem lesz felesleges, mert ez arra is közrehathat, hogy e, — jólélekkel mondhatóan — a közönség körében még ma sem eléggé közismert jogszabály jobban felébressze maga iránt a szükséges figyelmet. Azokat a felkutathatott eseteket, amelyekben a kir. Kúria ezt a jogszabályt alkalmazta, a Jogi Hírlap közlései alapján egyenkint röviden ismertetem. Az első határozat — az imént hivatkozott C. I. 9044/1926— 25. sz.-ú Ítélet — alapja az a tényállás, hogy a nagyapa ingóságait végrendeletileg nejére hagyta, ki azonban férje hagyatéka tárgyalásakor azokról három fia javára lemondott, s egyidejűleg osztályra bocsátott egyéb vagyonát is ugyanezekre ruházta, kötelezvén őket a többi leszármazó kötelesrészének fizetésére. A