Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Lassabban a büntető paranccsal!

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: B ARANY A Y LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, I., Karátsonyi-utca 9. Telefonszám: Aut. 538—83 Egyes szám ára a melléklapokkal 2 40 P 6 szám ára az első félévre 12*— P. 1. szám. Budapest, 1936. január hó. XVII. évfolyam. Lassabban a büntető paranccsal! Irta: dr. Finkey Ferenc koronaügyész. A büntető parancsot, mint a legcsekélyebb súlyú bűncselekmények miatt indított eljárás leggyorsabb és legegyszerűbb elintézési módját, a Bp. honosította meg büntető eljárási jogunkban a járásbirósági ügyekben. A Bp. azonban a büntető perjog klasszikus vezérelveinek szem előtt tartásával az 532. g-ban annyi és oly szigorú feltételhez kötötte ennek a rendkívüli elintézési módnak az alkalmazását, hogy a gyakorlat hosszú ideig valósággal idegenkedett annak igénybevételétől. Elég idéznem a háború előtti,évekből ismert számsort: 1900-ban 996, — 1901-ben 1(527, — 1904-ben 1644, — 1905-ben 1606, — 1906-ban 1883, — 1907-ben 1940, — 1908-ban 1954, — 1911-ben 2429, — 1913-ban 2485 esetben lett jogerőssé a hazai (a nagymagyarországi) összes járásbíróságok által kibocsátott büntető parancs. Járásbíráinknak az idegenkedését ettől a gyors elintézési módtól a törvénynek kétségtelenül túlóvatos rendelkezésein leiül megmagyarázza talán a bírói mentalitásnak a háború előtti állapota is, mely még nem volt beidegződve a gyorsítás és egyszerűsítés jelszavaira. A háború alatti és utáni kivételes, illetőleg rendkívüli intézkedések azonban a büntető eljárásban is népszerűsítették az említett jelszavakat. Maga a törvényhozás indította meg kifejezetten is a büntető eljárás egyszerűsítését" az 1921. évi XXIX. törvénycikkel, majd még nagyobb erővel az 1930:XXXIV. t.-cikkel. Ez ellen az egyszerűsítési és egyben gyorsítási mozgalom ellen senkinek nem lehet kifogása a büntető eljárás terén sem mindaddig, míg ez a két élv az ügyintézés alaposságát s ezzel a büntető eljárás két alapeszméjének: az anyagi igazság érvényesítésének s a társadalmi és állami rend oltalmának az eminens érdekeit nem zavarja vagy nem gátolja. Különösen az 1930. évi Te. sok üdvös újítása már is szemmel láthatóan elősegítette büntető eljárásunk elevenebbé, gyorsabbá tételét, úgy, hogy a csekélyebb súlyú bűnügyek elintézése a gyorsaság szempontjából ma már teljesen megnyugtatónak tekinthető. (Sajnos, a nagyobb súlyú bűnügyekre nézve ezt még nem mondhatjuk el,