Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Lassabban a büntető paranccsal!

2 mert ott a nehézkes vizsgálati, vádaláhelyezési és perorvoslati eljárási szabályok mellett még ma is nem ritka az évekre elnyúló elintézés.) Nem lehetett ezért kifogásolni a Te. ama reformját sem, hogy a járásbirósági ügyekben a büntető parancs intézményének a Bp.-ban foglalt nehézkes szabályait igyekezett egyszerűsíteni s ezzel az eljárás gyorsításának ezt a kipróbált s a polgári eljárásban is bevált eszközét népszerűbbé, sűrűbben alkalmazhatóvá tenni. A Te. 121. §-a ettől a gondolattól vezéreltetve, hatályon kívül helyezte a Bp. 532. §-át s a büntető parancs alkalmazásának addigi feltételeit és akadályait egy tollvonással megszüntette és a 121. §-ban lakonikusan felhatalmazza a járásbíróságot, hogy ,,olyankor, ha a feljelenles alapján pénzbüntetés alkalmazását találja megfelelőnek", büntető parancsot bocsásson ki Sőt ez a felhatalmazás szinte parancsoló rendelkezés gyanánt szól a járásbirónak, hogy mihelyt a feljelentésből azt látja, hogy a feljelentett személyre a panaszolt vétség vagy kihágás miatt a pénzbüntetés alkalmazása lesz megfelelő, az ügyet büntető parancs kibocsátásával intézze el. Kézzelfogható, hogy a Te. 121 §-a az addigi jogállapottal szemben óriási könnyítést jelent a járásbiróra. Nem kell kutatnia, hogy „hatóság, közhivatalnok, rendőri közeg, katonai őr vagy őrség, felesketett erdőr, mezőőr, vagy hegyőr" tette-e a feljelentést, — nem kell vizsgálnia, hogy az említett hivatalos személyek ,,hivatalos eljárásuk közben szerzett közvetlen tapasztalat alapján" tették-e a feljelentést s nem merül-e fel aggodalom annak alapossága ellen, — ha pedig a feljelentést magánegyén teszi, nem kell kutatni, hogy valószínűsíti-e a feljelentő a terhelt személy bűnösségét okirattal vagy más bizonyítékkal. Nem kell most semmi egyéb, mint a feljelentés s hogy annak tartalma alapján a járásbiró pénzbüntetés alkalmazásával elintézhetőnek vélje az ügyet. Kétségtelen, hogy a Te. 121. §-a a járásbiró kezébe adott ezzel a nagy szabadsággal az apró bűnügyek elintézésének egyszerűsítésére és gyorsítására korszakalkotó lépést tett, aminek hamarosan meg is lett a szemmel látható eredménye: az ily bagatell ügyek ezreinek a feljelentés hátlapjára vezetett büntető paranccsal a legsommásabb rögtöni elintézése. A járásbírák eleinte még csak tiszteletben tartották a Bp. életben hagyott 533. §-át és a büntető parancs blankettát kellő gondossággal maguk töltötték ki, legújabban azonban egyes munkával agyon halmozott túlbuzgó gyorsítani akarók rájöttek, hogy ez is felesleges fáradság, illetőleg időpocsékolás és most már — amint a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának egyik legutóbbi ülésén meggyőződhettünk — néhol egyszerűen annyit vezetnek rá a feljelentésre: elintézendő a 201. sz. Iratminta szerint. Ami azt jelenti, hogy az iroda töltse ki a büntető parancs blankettát. Legutóbb pedig olyan eset is került a kir. Kúria jogegységi ta-