Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A nőtartásdíjak kérdése és a gazdasági válság

17 pítás sem mindig késhegyig menő harcok eredménye, hanem az esetek igen nagy részében az Ítéleti enuntiatiót a békés consensus előzi meg. Mindazonáltal készséggel elismerem, hogy a szerződés az szerződés és a közokirat az közokirat, amelyet tisztelni kell. Valóban igen nagy okoknak kell közrejátszani akkor, amikor csorbákat ejtünk a szerződések szentségén. Ma azonban a külső és belső válságok tömkelegében éljük küzdelmes életünket, a ritkán lendülő és gyakran lankadó férfikarrierek korszakában vagyunk. A napilapok csak nemrégiben is sorozatosan közöltek megrendítő tragédiákat egykor jólmenő ügyvédi irodák, orvosi praxisok és ipari vállalkozások összeomlásairól. A bíróságok elé kerülő házassági ügyekben is igen gyakori jelenség az, hogy mindkét fél vagyoni és jövedelmi viszonyai többé-kevésbbé megromlottak a házasságkötés óta, ahelyett, hogy javultak volna. Nem lehet tehát elvitatni, hogy a mai rendkívüli gazdasági viszonyok közepette valahogy meg kellett oldani azt az életproblémát is, amidőn a tartásdíj-igényéről közjegyzői okiratban lemondó vagyonos feleség rövidesen annyira tönkremegy, hogy a havi 50 vagy havi 140 pengős minimális tartásdíjra tökéletesen rászorul,4) valamint azt a másik problémát is, amidőn a jól szituált férj mondott le a tartásdíj leszállítására vonatkozó igényéről, de most meg az ő vagyoni és jövedelmi viszonyaiban állanak be váratlanul kedvezőtlen eltolódások.5) A ,,gazdasági lehetetlenülés" fogalmának bekapcsolódása itt tényleg zavarólag hat. Azonban a történeti igazságnak tartozom azzal a megállapítással, hogy ez a kifejezés itt nem a kir. Kúria határozataiból, hanem a döntvénytárak tárgy-megjelöléseiből került forgalomba. Egyébként a ,,teljesítésnek — valamely általános gazdasági értelemben vett — lehetetlenségéről" lehetne itt beszélni, amely szintén nem ismeretlen fogalom már a régebbi magyar jogfejlődésben sem.6) Természetesen vannak itt abszolút és vannak relatív lehetetlenségek. Például már az az eset is igen nagy figyelmet és beható ,,egyéni elbírálást" igényelhet, amidőn valaki havi 800 pengős jövedelméből kötelezett havi 300 pengőt az elvált feleségének és most havi 500 vagy havi 450 pengőből kellene ugyanennyit fizetnie. Hiszen a havi 500 pengőből ki lehetne ugyan fizetni havi 300-at, de mi marad neki? Miből fizesse az adóját, miből éljen meg, miből alapítson esetleg újabb családot? Ezek további nagy kérdések, amelyeket nagyon is szükséges a mai életviszonyok között gazdaságilag végiggondolni. 4) C. III. 5558/935, 1935. márc. 27. 5) C. Hl. 617/934, 1934. okt. 24. 6) Pl. már a kir. Kúria egy régi (638/1894, 1895. dec. 17.) határozata a „teljesítés lehetetlenségéről" beszél, ha olyan „nehézség" áll be, amely „józan gazdasági felfogás szerint" megállapítható és amely elháríthatatlan stb.