Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A nőtartásdíjak kérdése és a gazdasági válság

18 És még további probléma, már önmagában véve is, a férj és az elvált feleség anyagi helyzetében beálló minden kisebbnagyobb aránytalanság, amely az „anyagi igazság" legfőbb törvényén ejt súlyos csorbát. Valóban a mai folyton változó viszonyok között igen helyes a kir. Kúriának az a legújabban kifer jezésre jutott elvi álláspontja, hogy amiként a férjével együtt élő feleség osztozik annak jó- vagy balsorsában, úgy az elvált feleség se függetleníthesse attól magát és ne élhessen gondtalan „nagyvilági" életet, amíg a férfi összeroskad az anyagi gondok terhe alatt.7) Szerény nézetem szerint itt nemcsak a kiindulási pont nem kifogásolható, hanem ez a gondolatmenet még további korszerű kiépítésre vár. Itt a „jus aequum"-nak (clausula rebus sic stantibus) igenis nagy és fontos szerepet kell adni. A kir. Kúria azonban, amidőn a „jus aequum"-ot alkalmazza a családi vagyonjogi kérdések eldöntésénél, nem a „gazdasági lehetetlenülés", sőt nem is a „teljesítési lehetetlenség" fogalmára támaszkodik. A Kúria egyszerűen „felemel" és „leszállít" a konkrét eset gondosan megvizsgált körülményei szerint. Felsőbíróságunk szóhasználatában a „felemelés" és „leszállítás" kapcsán rendszerint a „kölcsönös méltányosság" és a „kölcsönös kiegyenlítés" fordulnak elő. A kir. Kúria egy ízben kifejezetten megemlítette azt is, hogy ugyanezek az általános irányelvek a családjogi kötelezettségekkel kapcsolatban már a valorizációs törvény (1982:XII. t.-c.) 15. g-ában is előfordulnak.8) Egyébként pedig a „kölcsönös kiegyenlítés" jogi fogalma lényegileg azonos az „Ausgleichung" jogi fogalmával, amely a valorizáció idejéből ered ugyan, de a legújabb német jogfejlődésben is mindegyre többféle formában nyer alkalmazást. Sőt a Reichsgericht épen egyik legújabb határozatában mondta ki azt is, hogy ezek a méltányossági elvek nemcsak a viszonos teljesítésekre, de adott esetben az egyoldalú kötelezettségekre is kiterjeszthetők.9) A lehetetlenülés tehát itt a méltányos kiegyenlítés fogalmába olvad át és amennyiben a terminológiában előfordulna, akkor is csak azt jelenti, hogy az egyik vagy a másik fél (a tartásra jogosult vagy a tartásra kötelezett fél) vagyoni helyzetében nehezen elviselhető aránytalanságot idéz elő a másik fél helyzetével szemben. Talán nem járok messze az igazságtól, amidőn azt mondom, hogy épen a mai viszonyok között tulajdonképen nem „élőjogunk hullámzik" és nem ez „állítja a jogászt meglepetések elé", hanem már hosszú évek óta maga a gazdasági evolúció az, amelynek hullámlökéseit szükségszerüleg érzi a jogfejlődés és szenvedi (ugyancsak szükségszerüleg) a jogbiztonság. 7) C. III. 617/934 (1. fentebb is). 8) Már id. C. III. 617—1934., 1934. okt. 24. 9) Rg. III. 228/35, 935. ápr. 2.