Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Lejárat napja vagy "Fizetés napja" a váltójogban

probléma megoldására használtassanak fel. Egyébként, ha erőszakot veszünk is a V. T. vitátlan rendelkezésén, akkor sem lógjuk a valorizáció kérdését az átszámítási időpont illegális megváltoztatásával megoldani. A valorizációs probléma magánjogi megoldása azonban a fent már felhozott okokból késett, a perlő váltóhitelezők ostroma pedig mind hevesebbé és erőteljesebbé vált. A Kúria erősen ellenállott és a YH-es (Kolos) tanács 5o59/1923. szám alatti Ítéletével utasította vissza a 37. §. idézett rendelkezésének megváltoztatására irányuló törekvést. „A V. T. rendelkezései világosan és minden más magyarázat helytfoghatóságát kizáró módon juttatják kifejezésre azt, hogy a V. T. felhívott rendelkezéseiben használt „fizetési nap" kifejezés alatt csak a váltó lejárati napja érthető és értendő. Arra pedig semmi jogszerű ok és a V T.-ben semmiféle támpont nincsen, hogy az imént felhívott 3., 30., 33. és 41. §-ok közé elhelyezett 37. §-ban használt ,,fizetési nap" kifejezés alatt nem a többi paragrafusban foglalt rendelkezések világos értelmével azonosan a váltónak lejárati napja, hanem azzal ellentétben a váltódszszeg késedelmesen történő tényleges kifizetésének napja volna értendő." Ez a klasszikus és jogászi precizitással szerkesztett kúriai ítélet céfolhatatlan jogászi okfejtéssel utasítja vissza a törvény szavainak, bár a fentiek szerint indokolt célokat szolgáló, tudatos félremagyarázását. Az élet azonban követelte a maga jogait és az ostrom lankadatlan erővel tovább folyt, melynek végeredményben az lett a következménye, hogy az őrt álló VH-es tanács is deferálni volt kénytelen és 2247/1925. sz. alatt a következő kompromisszumos ítéletet hozta: „Igaz ugyan, hogy a V. T. 37.'§-ának 2. bekezdésében előforduló ,,fizetési nap" kifejezés alatt nem a tényleges fizetés napja, hanem a váltóban kitett fizetési nap, vagyis a lejárati napja értendő ... de a kir. Kúriának gyakorlata szerint ez a szabály nem nyer alkalmazást akkor, midőn az adós alaptalan kifogásokkal a per befejezését késlelteti és ezzel a fizetést szándékosan kitolja, amikor tehát az adós lejárt tartozásának megfizetése körül a puszta fizetési késedelmet meghaladó késedelem terheli, hanem ilyen esetben az adós a tényleges fizetés napját megelőzően utolszor jegyzett árfolyam szerinti átszámítással köteles fizetni." Ez a valorizációs szurrogátumnak szánt új gyakorlat azon a később tévesnek bizonyult feltevésen épült fel, hogy a külföldi valuták, különösen a dollár és az angolfont megingathatatlan stabilitása mellett, a magyar fizető eszköz csak állandóan lefelé menő tendenciát mutathat. Miután a tényleges helyzet valójában