Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - A dollárbiztosítások teljesítésének kérdéséhez

160 Nyomatékosan rá kell mutatnom arra, hogy az itt felvetett kérdés gyökeresen különbözik a folyó éltebiztosítások valntáris visszaalakításának problémájától, amit ép e folyóirat múlt havi számában dr. Nyeviczkey Zoltán szakavatott tolla ismertetett. Erre nézve magam részéről is teljes mértékben osztom a kiváló szerzőnek azt az álláspontját, hogy a kérdés nem tisztán jogi szempontokon, hanem főleg gazdasági és gyakorlati megfontolásokon döl el és hogy erészben nem hagyható ügyelmen kívül hogy az n. n. kölcsönös leértékelés mindkét félre nézve megfelel a mai gazdasági helyzet hanyatló tendenciájának. Azokban a: esetekben azonban, amikor a biztosítási kötetein élettartama, ha nem is kizárólag, de tnlnyomórészben az l'SA dollár értékvesz1ieségétiek bekövetkezte előtti időre esett, úgy hogy a megváltozott viszonyok idejére alig maradt hátra más, minthogy a biztosító a eélját úgyszólván már elért és szinte lezárult jogviszonyt teljesítse, ennek a forgalmi jóhiszeműség, bizalom és ügyleti hűség szabta mértékét semmiféle gzadasági meggondolás le nem szállíthatja. De épen ezért nem tehetem magamévá viszont Xyeviczkeynejk azt a nézetét, mintha bírói gyakorlatunknak az az iránya, amely az egyszerű (nem arany) dollárklauzulában is feltétlen értékállndósági kikötést keres, igen aggályos lenne. (103. 1.) Hiszen a kiváló szerző maga is elismeri, hogy a biztosításoknak idegen valutában, főleg dollárban való kötésére a belföldi valuta iránti bizalom hiánya és a dollár megdönthetetlen szilárdságába veteti hit vezetett. Hogy ez utóbbinak felkeltésében a biztosító társaságoknak volt-e valami részük, s ha igen, minő, azt nem kívánom feszegetni, kétségtelen, hogy úgy ezt a hitet, mint a belföldi valuta iránti bizalom hiányát ismerték, életbiztosítási üzletágukat ennek megfelelően átszervezték, e tény jogi következményeit tehát reájuk nézve akkor is le kell vonni, ha a bizalom felkeltésében jelentékenyebb szerepük nem is volt. Minthogy pedig bizonyára vitán felül áll, hogy eltekintve az egészen kivételes esetektől — a dollárbiztosítási kötő feleknek dollárra valóban semmi szükségük nem volt és az említett két — akaratelhatározásuk irányítására oly lényeges befolyást gyakorolt — tényező közreműködése nélkül soha eszükbe sem jutott volna, hogy dollárban kössék meg azt az életbiztosítási ügyletet, amelynek alapján mást. mint hazai pénzt kapni nem akartak, mi más cél vezethette volna őket akkor, amikor ezt tették, ha nem az, hosv az épen ezért dollárban kifejezett biztosítási összeg értékállandóságát megóvják? Egészen helyes, mindenképen logikus és a forgalomban leltétlenül megkívántató bizalom követelményeinek tökéletesen megfelel tehát ez az értelmezés, hiszen a biztosító társulatok nagyon jól tudták, hogy ellenérdekű ügyfeleiket ezek a szempontok és feltevések vezetik, az ügyleteket ennek ismeretében kötötték meg. utóbb tehát ettől eltérő értelmezéssel fel nem léphetnek. Valamely későbbi tény (dapján természetesen a leérté-