Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - A dollárbiztosítások teljesítésének kérdéséhez

161 kelés azért még mindig nincs kizárva, így pl. abban a fentemlített esetben, amikor a biztosítási díjakat a biztosított maga is huzamosabb időn át leértékelve fizette. Ami pedig a germán jogfejlődéssel szemben álló legújabb latin jogfejlődésnek azt a Xyeviczkey szerint jogászibi) leifogását illeti, hogy a dollárklauzulával a felek kivonják ugyan magukat a belföldi pénznem esetleges értékvesztésében rejlő veszélyek alól, de viszont a dollárénak vetnék alá magukat, igénytelen nézetem szerint erre sokkal inkább ráillik az a kifejezés, mint a germánjogi felfogásra, hogy túlságosan elvontan, szinte légüres térben szemléli, ha nem is az értékállandóság fogalmát, de a felek ügyleti akaratát. A lények életszerű értékelése mellett ugyanis nem lehet semmi kétség sem az iránt, hogy a felek nem akarták alávetni magukat semmiféle pénzértékváltozásnak, mert ha ezt akarták, vagy ezzel csak számoltak volna is, úgy a háborús idők szomorú tapasztalatai után ez esetben életbiztosítást, az elérni kívánt cél elérhetőségének bizonytalansága miatt egyáltalában nem kötöttek volna. Hiszen a rendelkezésre álló különféle küliöldi valuták közül nyilván épen azért választották a dollárt, mert annak értékváltozását szinte lehetetlenségnek tartották. Az erintett latin jogi felfogás tehát egy ügyleti akaratot és ehhez képest értelmezési támpontot nem tartalmazó látszaton fennakadva a jelek szándékán teljesen kívül állá, idegen elemet visz bele az ügylet tartálmába, s ezzel meg nem engedhető mértékben átlépi a kiegészítő értelmezés törvényszabta határait. Bírói gyakorlatunkban az a/Y//u/c/o//r//kölcsönökre nézve már teljes elismerést nyert az a szabály, hogy az adós a dollár időközi értékcsökkenésére való tekintet nélkül a tényleg kölcsönkapott valóságos és teljes összeget tartozik (vissza) szolgáltatni. (G. P. VI. 1335/1935. J. H. IX. 659, C. VI. 4648/1934. J. H. IX. 461.) Tekintettel arra, hogy a dollár értékcsökkenése előtt kötött biztosítási szerződések keletkezése idejében a devizaforgalom, s tőzsdei jegyzés tárgyát képező, egyszerűen U. S. A. dollárnak nevezett északamerikai pénznem belső értéke a forgalomban uralkodó közfelfogás szerint az aranydolláréval azonos volt, — igénytelen nézetem szerint nem lenne akadálya annak, hogy az ezen időben használt dollár kifejezés alatt külön araríyklauzula nélkül is, a forgalmi jóhiszeműség és bizalom követelményeinek megfelelő értelmezéssel, az aranydollár értékszilárdsáíjának és állandóságának megfelelő pénznem értessék. Megjegyezni kívánom, hogy érdemben ezzel sem jutunk más eredményhez, mint Xyeviczkey alapos és mélyreható tanulmánya, mert azt az alapelvet, hogy a biztosító társaság ugyanazon az alapon tartozik fizetni, amilyen alapon a biztosítási díjakat felszámította, illetve elfogadta, Nyeviczkey is helyesli (107. 1.), viszont azokban az esetekben, amikor ez hosszabb időn át a dollár napi árfolyamán történt, a fentebb előadott okoknál fogva a dollárnak külön aranyklauzula nélkül is aranydollárként való