Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - A dollárbiztosítások teljesítésének kérdéséhez

159 ről van szó, hogy a megállapodás minő részleteit foglalták bele az okiratba, hanem sokkal inkább az, hogy az adott körülmények között úgy a basznált szavakat és kifejezéseket, mint az ügyleti ellenfél egész magatartását a becsületesen és igazságosan gondolkodó embereknek általában (nach der Sitté anstándig und gerecht denkender Menschen)3) hogyan kellett érteniök.4) Mindenkinek tűrnie kell ugyanis, hogy a jogügylet tartalma ebben az általánosan (von der Allgemeinheit) felfogott értelemben valósuljon meg,5) abban, amit az élet felfogása, a fennforgó körülmények józan méltatása mellett (C. P. II. 9943/1915. M. Dt. X. 21.) — esetleg az ügyleten kívüli tényekből és szerződéskötésen kívüli nyilatkozatokból vonható következtetésekkel egybevetve (C. P. L 1724/1918. M. Dt. XII. 196.), annak tulajdonít. Ebből a szempontból tekintve a kérdést, aligha lehet kétséges, hogy a felek, — ha csak magából a szerződésből más nem tűnik ki — akkor, amikor bizonyos összegű dollárról szóló biztosítási szerződést kötöttek, arra gondoltak és a jogügylet céljaként azt kívánták megvalósítani, hogy a biztosított töke esedéki ssé válásakor a biztosított hazai pénznemben azt az összeget kapja meg, aminek a kötvényben írt dollárösszeg a szerződéskötés idejében megfelelt. Amint a Reichsgerichtnek egyik — a bevezetésben idézett kúriai határozattal ellenkező döntése találóan kiemeli, a felek — jövőbe nem láthatván — dollár alatt csak az ügyletkötéskori és nem a mai dollárt érthették,6) aminthogy azt éltette alatta mindenki, ha a hazai pénznemhez viszonyított árfolyamának változatlansága és megingathatatlannak hitt nemzetközi értékének állandósága a teljesítés idejére aranyklauzulával, vagy más ügyleti rendelkezéssel kifejezetten nem is biztosíttatott. A mai lényegesen (dacsonyabb árfolyamon történő teljesítés t-ehát a biztosítottnak nem adja meg azt a kötelemszerű értéket, aminek szolgáltatását a biztosító a szerződésben magára vállalta és őt a hazai gyakorlatban is tilalmazott (C. P. VII 1540/ 1928. J. H. III. 658.) indokolatlan konjunkturális nyereségben részesíti. Ez pedig mindenképen megengedhetetlen és semmiképen sem egyeztethető össze magánjogunknak azzal a mondhatni sarkalatos szabályával, hogy minden kötelmet úgy kell teljesíteni, amint azt az eset körülményeire és a közfelfogásra tekintettel a jóhiszeműség és tisztesség, a bizcdom (P. J. H. T. 462. sz. E. H.) és a méltányosság7) megkívánja. !l Dernburg: Das Bürg. Recht. II. 1. 24. 4) Mommsen: Cber die Haítung der Contrahent. 96. 1. •>) Rg. 5. 6. 193.'). Jur. Woehenschr. 1935. 2881. Rg. 22. 11. 1924. Jur. Wochenschr. 1926. 2839. Ob. Lg. Naumburg: 25. 9. 1928. Jur. Woehenschr. 1929. 70. Stb. 6) Rg. 5. 7. 1935. Jur. Wochenschr. 1935. 2713. 7) Almási: Köt. jog, 2. kiad. I. 248.