Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Négyeskönyv perjogi anyaga

144 az élet a joggal; és önkénytelenül adódik a kérdés: maga az élet küzd-e a fejlődés folyamán a jogért, vagy a jogban lévő hatalom küzd-e a maga helyzetéért? Melyik harc adja a magyar jogéletet? És így melyik jognak a biztosítéka a perjog? A magyar per jogtörténésznek mindkét gondolatiránnyal számolnia kell, mert mindkét irányú harcnak vannak tünetei, sőt az első irány biztosítékot kifejezetten az autonóm törvénykezésben keresett. Tények és elvek egyöntetű ismerete adhat tiszta képet. Meleg hálával gondolunk a perjogtörténet legújabb fiatal kutatóira, ezúttal különösen Degré Alajosra, s vezetőikre, a professzorokra. Ha egyetlen új adatot találnak, vagy rendszerükben egy kérdést új szinten világítanak, s a nemzeti erő érvényesülésére vagy háttérbe szorítására reámutatnak, kultúrértékkel gazdagodunk. Nem kisebbíti hálánkat, amíg tárgyilagosak és jóhiszeműek vagyunk, ha nem is értünk mindenben egyet, vagy ha véletlenül nem is értjük meg egészen egymást. Csak egyetlen példára legyen szabad hivatkoznom a szőnyegen forgó munkából. Azt mondja u. i. szerző, hogy én ,,már az 1486:XIV. t.-c. 8. §-át a tanúvallomás szabad mérlegelésének" magyarázom. Pedig én a formalizmusból a való tényállás megállapíthatására irányuló törekvés keresésénél nem mellőzhettem egy tünetet, még ha az, amint más tényálladékkal kapcsolatban jelzem, látszattá zsugorodik is. De hibáztam, mikor a bizonyítékok szabad mérlegelésének a kifejezésével éltem, s így magam váltottam ki a félreértést. Amiből csak az a tanulság, de ami szerzőnek is szól: minden egyes percselekmény csak a maga eredeti nevén tárgyalva adja a maga érthető perjogi helyzetét. Degré Alajos munkája, a fejlődésre utaló értékes jegyzeteivel, kiemelkedik egy normakomplexum egyszerű rendszerbe foglalásából. Szerző szép írói készséget, tudományos kutatóképességet árul el, akitől valóban még sok szépet várhatunk. Dr. Vinkler János pécsi egyetemi tanár. I. Jogi professzorok emlékezete. (Budapest, 1935.) II. Professores iuris criminalis in Universitate „Petrus Pázmány" (Budapest, 1935.) A Pázmány Péter Tudományegyetem háromszázéves fennállásának ünnepségével kapcsolatban, az egyetem jogi kari szemináriumainak jeles kiadmányai láttak napvilágot. I. Első helyen említjük a mintegy hét ívnyi terjedelmű (109 o.) azt a munkát, amely a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi kari szemináriumainak emlékhetén (1935. szept. 30—okt. 5.) a jogtörténeti, büntetőjogi, magánjogi, hiteljogi és perjogi, valamint a közgazdasági szemináriumokban tartott ,,a jogi kar dicsőséges múltjának egy töredékét felelevenítő" eladássorozatot tartalmazza. A „Jogi professzorok emlékezete" során: Párniczky Mihály „Szentíványi és a Corpus .Iuris' : dr. Degré Alajos „Szegedi, az egyetem első