Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 3. szám - Négyeskönyv perjogi anyaga
t 145 jogtörténésze"; Bátyka János „Kelemen Imre"; Bónis György „Bencsik és az első magyar büntető javaslat"; dr. Jenes Árpád „Vuchetich, a horvát-magyar büntetőjogász"; dr. Rácz György „Pauler Tivadar"; dr. Fürst László: „Frank Ignác"; dr. Újlaki Miklós „Wenczel Gusztáv": dr. Hoff György „Apáthy István"; dr. Puskás Károly „Magyary Géza"; dr. Rostás László „Kautz Gyula" és dr. Nötel Rudolf „Báró Láng Lajos" címen értekeznek. Ezek a komoly tanulmányszámba menő eladások a nagyemlékű professzorok életrajzának és munkásságának nem pusztán krónikás ismertetői. Jóval ez utóbbi színvonalon felül és a mai időkben amúgy is divatos történelmi tárgyú és biográfiai tudományos irodalom fokozott igényű követelményei mellett: különösképpen azért tartom értékeseknek ezeket a tanulmányokat, mert egyfelől buzgón igyekeznek reávilágítani mindazokra a szellemi kincsekre, amelyeket a magyar jogtudomány parnasszusán lévő egyes professzoraink oly bőkezűen reánk hagytak. Másfelől pedig ebből a fényes hagyatékból kisugárzó eszmevilágot a mai, fejlődő élettel kapcsolatba hozva: e részben alapos felkészültséggel oldják meg a téma-összehasonlításnak — sőt helyenkint a megfelelő kritikának is — tanulságaiban amennyire gyümölcsöző, de az idők szemléletében oly nehéz feladatát. Szerzőknek ezt a feladatát ugyan megkönnyíti, hogy nyilván szabadon választották a témájukat, illetőleg azt, hogy „ki legyen az a tizenkét kiváló jogtudós, akikről ez alkalommal emlékezés történhetik". Ez a körülmény magyarázza, hogy a szerzők az egyetemnek azzal a kiválóságával foglalkoznak éppen, akinek munkásságát legbehatóbban tanulmányozták s akinek tudományos eszmevilágából ennélfogva a legtöbb inspirációt nyerték. Ha tehát az itt nyújtott szellemi galéria számszerűleg ugyan nem teljes, — hozzátehetjük, hogy az egyetem nagyemlékű professzorairól összeállított ez a mozaikportré: megértő és tudományos készültségükre sem méltatlanul jellemző munkája a fiataloknak. A kilenc mélynyomású képpel díszített mű szép szedéssel és kitűnő papíron a magyar nyomdaipart dicséri. II. Lényegében mindezt elmondhatjuk Angyal Pál büntetőjogi szemináriumának 29. számú — ötnegyed ívnyi terjedelmű (18 o.) — díszfüzetéről is. Dr. Jenes Árpád és Bónis György az előbb ismertetett tanulmánysorozat társszerzői: ebben a külön tanulmányukban az 1667. évben alapított ősi jogi fakultás büntetőjogi és jogbölcsészeti volt professzorainak életrajzát, illetőleg munkáiknak tömör jellemzését nyújtják, — mind a mai napig. Ebből a szempontból tehát ez utóbbi tanulmány teljes egész. Felsorakozik itt: Bencsik Mihály, Szegedi János, Répszely László, Szedmáky, Demien, Stuhr, Vuchetich Mátyás, Henfner János, Szibenliszt Mihály, Virozsil Antal, Pauler Tivadar, Schnierer Aladár, Fayer László, báró Wlassics Gyula, Balogh Jenő és Doleschall Alfréd professzoroknak a magyar büntetőjog számára örökbecsű munkássága. Ez a tanulmány is az egyetem művelődéstörténeti szempontból annyira