Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Négyeskönyv perjogi anyaga

142 tében lévő erő? vagy a perjogtörténeti kutató előtt álló problémák özöne? Önkénytelenül merülnek fel a kérdések, s gondolkodásra késztetnek. A per jogtörténész a mult élő per jogát keresi, azt az életet, amelyben a magyar élet hatalma inkarnálódott. Keresnek egy életet; ahol a realitás egy abstractióban vesz formát. Látszólag első pillanatra minden szó kritika tárgya, az egyik ellentmond a másiknak, pedig egyetlen tényálladékban annak a harcnak ;i kivetítése, melyben az élet, a hatalom és a mód érdekekért vagy igazságért küzd. Mintha a jognak kerete se volna; pedig az élet dinamikus és statikus formájában egyaránt vetíti azt maga mögött biztosítékként. így alakul aztán ki magától a következő fokozat: élet, jog, jogvédelem, vagy: élet, életvédelem, jogvédelem. Az életben a tevékenység és az eredmény mögött mindig ott áll a jog, felismerem-e azt vagy nem. Az élet részére a jognak nincs más forrása, mint önmaga, amely azt védelemként a maya részére életre hívja és elismertetését igényli. Elet-jog, valóság-jog, igazság-jog csak mindig együtt ad rendeltetésszerű egyéni és közösségi életet. És ezzel szemben mi van? Az ókori Róma nyers erejét tükröző jogfogalom: hatalom, uralom a tárgyi jog keretei között. Hatalom és norma, egy és ugyanazon bot két vége, amelynek mindig elég csak az egyik végét lógni. Ha ebben a gondolatvilágban nézi a perjogtörténész a törvénykezési életet, kiesik maga az élet vagy legjobb esetben a magyar élet, s a birói hatalom fejlődésében hajlandó olyan momentumokat erőtényezoÍvként elfogadni, amelyek pedig attól egészen idegenek. Vagy itt van pld. előttünk Degré értékes dolgozata. A Négyeskönyv perjogi anyagának első rendszerbe foglalása. Helyzeti energiájú és nagy gonddal végzett fáradsága folytán a jövő kutatójának nem mellőzhető egyik forrása. De mi mégis lényegeben? Egy életnek a statikus visszfénye? vagy egy élet nativálására készülő akarat bemutatása? Milyen más megítélés alá kerül, ha az egyik vagy a másik kérdésen keresztül nézem. Milyen más térképet mutat jegyzeteléssel végzett olvasás után az a könyv, ha ilyen vagy olyan igényekkel olvasom. Mert a XVI. század első felének a végéről van szó. A humanismusban élő szeretet elve a renaissance individualismusának a világképében keres elhelyezkedést. De ott van Szt. Tamás theocentrikus világképe is. Mindhárom szellemi irány egyaránt alkalmas a középkor kollektív és korporatív társadalmát az individualizmus elvére átvinni, s az államban az egyéni hatalmat igazolni. És nem szabad megfeledkeznünk a reformációról, amely szinte viharként jelentkezik ezen szellemi irányok között. Nagyon helyes, hogy Degré közli a Quadripartiutm szerzőinek nevét, keresi az interpolációkban a német tanács szerepét és az interpolálok személyét. Minden előbb említett momentum alkalmas a római jog