Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Felek és képviselet a perjogban. A m. kir Kúria 43. sz. polgári döntvényéhez

127 nál a kezelés körében figyelembe veendő körülmények annyira eltérők lehetnek, a zár alá vett vagyontárgyak milyensége és minősége, a zárlatot kérő, vagy kérők és a zárlatot szenvedő jogos érdekének a szem előtt tartása annyira más és más intézkedést tehet szükségessé, hogy a zárgondnok jogkörére — ideértve a perindítási jogot is — általános szabályt felállítani nem lehet, hanem, mivel egyedül a zárlatot foganatosító bíróság van abban a helyzetben, hogy — esetleg az összes érdekeltek meghallgatása után — a zárlat céljának megfelelően szem előtt tartandó összes körülményeket figyelembe vehesse, legcélszerűbb a zárlatot foganatosító bíróságra bízni annak esetenkinti meghatározását, hogy a zárgondnok jogkörébe milyen cselekmények tartoznak és hogy a zárgondnok az ő képviseleti jogkörében indíthat-e pereket és ha igen, minő pereket, akkor szerény nézetem szerint arra az eredményre kell jununk, hogy a Vht. 245. §-ának helyes értelme szerint.a zárgondnok képviseleti jogköre perek indítására nem terjed ki, hanem pert a zárgondnok csak akkor indíthat, ha a zárlatot foganatosító bíróság őt a kezelési utasításban bizonyos perek indítására általában, akár egy meghatározott per megindítására külön végzéssel feljogosította. A zárgondnok által megindított pernek a bírája pedig csak azt vizsgálhatja és — a Pp. 75. §-ának a következő rendelkezése értelmében: ,,A bíróság a törvényes képviselő igazolásának és netán szükséges felhatalmazásának hiányát a per bármely szakában hivatalból veszi figyelembe" — vizsgálni is köteles, hogy a felperesként fellépő személy csakugyan zárgondnok-e, és hogy a zárlatot foganatosító bíróságtól van-e feljogosítása az illető per megindítására. Ezen felül a Polgári Határozatok Tárába 722. sz. alatt felvett elvi határozat alapján legfeljebb csak annyi engedhető meg, hogy a perbíró azt is vizsgálhatja, hogy a zárlatot foganatosító bíróság a feljogosítás adásakor a hatáskörét nem lépte-e túl. (Nem olyan vagyontárgyak tekintetében adott-e perindításra feljogosítást, amely vagyontárgyak még nem adattak zárgondnoki kezelés alá?) Amint láttuk a csődtömeggondnok, a zárgondnok, a követelés behajtására feljogosított végrehajtató, vagy kirendelt ügygondnok mások követelését a saját felperességük alatt törvényes képviselői minőségükben a törvény, vagy a törvény szerint erre hatáskörrel bíró hatóság feljogosítása alapján érvényesíthetik, ezzel szemben a m. kir. Kúria 43. sz. polgári döntvénye szerint, illetve annak értelmében felperesként fellépő személy magának a hitelezőnek a feljogosítása alapján érvényesítheti a hitelező követelését a saját felperessége alatt. A két eset között tehát csak annyi különbség van, hogy míg az előbbi esetben törvényes képviseletről, az utóbbi esetben pedig magánjogi ügyleten alapuló képviseletről van szó. Teljesen lényegtelen azonban az, hogy a felperesként fellépő személynek a képviseleti jogot megadó magánjogi ügylet az adott esetben megbízás, vagy pedig meghatalmazás volt, azaz, hogy a felperesként jelentkező személy a hitelezővel szembeni viszonyában köteles is, vagy pedig csak jogosult az alperessel szemben eljárni. A bíróságot és az alperest a behajtási megbízott (vagy meghatalmazott) által indított perben nem érdekli és nem is érdekelheti az,