Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Felek és képviselet a perjogban. A m. kir Kúria 43. sz. polgári döntvényéhez

128 hegy minő jogviszony van a felperesként fellépő személy és a hitelező között, hanem csak az, hogy a felperesként fellépő személy jogosult-e olyan cselekmények végzésére a bírósággal és az alperessel szemben, amelyeknek az a hatálya, mintha a hitelező maga végezte volna, vagyis, hogy a felperesként fellépő személynek van-e a hitelezőnek állított személyt képviselő joga. A jogegységi határozat nyomán, nyilván a döntvény következő szavai alapján: „a maga nevében felperesként" a más követelését a hitelező feljogosítása alapján a saját nevében érvényesítő személyt perviteli, vagy perjogi bizományosnak szokták nevezni (pl. dr. Katona Gábor már hivatkozott cikke és Kúria P. IV. 5387/1934.). Ez az elnevezés egyáltalán nem mondható szerencsésnek, mert míg a bizományos teljesen önállóan jár el, a megbízó és a bizományossal szerződő között semmiféle jogviszony -nem keletkezik, addig a 43. sz. döntvény értelmében eljáró megbízott (vagy meghatalmazott) esetében a hitelező semmi esetben sem maradhat háttérben már azon egyszerű oknál fogva sem, mert a per útján leendő behajtási megbízás a per alapjául szolgáló jogviszonyban változást nem idézett elő, a bíróságnak tehát, ha nem is a hitelező kérelmére és cselekményei alapján, hanem más személy kérelmére és cselekményei alapján azt kell megállapítania, hogy a hitelezőt megilleti-e a felperes által állított jog az alperessel szemben és ha igen, akkor a hitelezővel és nem a felperessel szembeni hatállyal kell az alperest megfelelő magatartásra kötelezni. Bizományról csak akkor beszélhetnénk, ha a hitelező át is ruházná igényét a felperesként fellépő személyre azzal a kötelezettséggel, hogy az az igény érvényesítése után a behajtott összeget neki kiszolgáltatni lesz köteles, a 43. sz. döntvény esetében azonban a követelésnek ez a formális átruházása nem történik meg, sőt a döntvény célja a perelhetési jognak olyan személyek részére való megadása volt, akikre a követelés a fennálló jogszabályok szerint át nem ruházható (Fuvarlevélfelülvizsgáló irodák). Nem bizományról van tehát szó ebben az esetben, hanem mint láttuk képviseletről. A képviseletnek látszólag ellentmond ugyan az a körülmény, hogy a döntvény szavai szerint a behajtási megbízott (meghatalmazott) a „saját felperessége" alatt érvényesíti a követelést. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy a képviselet fennforgását megállapítsuk és a felperesként fellépő személyre a képviselet szabályait alkalmazzuk. Általában helyesnek elfogadott szabály ugyanis, még pedig mind az anyagi jogban, mind a perjogban, hogy képviseletről nem csak akkor van szó, ha a cselekvő személy kifejezetten a képviselt nevében jár el, hanem akkor is, ha a fennforgó körülményekből ez megállapítható. Kétségtelen, hogy a 43. sz. p. döntvény értelmében felperesként fellépő személy perviteli megbízottnak jelölve meg magát, azt kéri, hogy a bíróság a megbízójával szemben fennálló kötelezettség alapján és a megbízójával szembeni hatállyal kötelezze alperest bizonyos magatartásra. A felperes tehát maga adja elő, hogy ő nem a maga részére kér jogvédelmet, hanem az általa alperes hitelezőjének állított személy részére, aki helyett ő, a közöttük fennálló jogviszonynál fogva eljárni jogosult. Mi más volna ez a bíróság és az alperes